Innentől tehát az a kérdés, hogy mit érdemes figyelni a következő öt évben, milyen logika mentén következtethetünk a hatalmi viszonyok átrendeződésére.
A jövőben is a stabilitás és a biztonság fenntartása marad a kulcs. Erre nem pusztán abból következtethetünk, hogy fontosságukat Hszi 2012-ben és most is sűrűn hangoztatta. Az öt évvel ezelőtti pártkongresszuson és a most elmondott két beszéd közötti párhuzamok mellett a kontinuitás fontosságát hangsúlyozzák az utalások a párt korábbi nagy vezetői, Mao Ce-tung és Teng Hsziao-ping hagyatékára is.
Ez a bizonyos stabilitás és béke Hszi számára ugyanazért fontos, amiért elődei is első helyen tartották szem előtt. A kínai történelem dinamikáját alapvetően a rend és a káosz közötti hullámzás határozza meg. Az országot időszámításunk előtt 221-ben a Csin dinasztia első császára egyesítette először. De ahogy a huszadik századi gondolkodó, Feng Jü-lan érzékelteti: a kínai embert már évszázadokkal korábban foglalkoztatta az egység gondolata. Nem véletlen, hogy ennek megteremtése és fenntartása a konfuciánus etika szerint az államférfi legfontosabb erénye. És ez most válik különösen fontos szemponttá.
