Gyerekkoromban inkább a karácsonyt szerettem. Az ugyanis színtiszta sikertörténet. Angyali üdvözlet, égi jelek, jelenések, egy kisgyermek születése, a jászol meghittsége, hódolók messzi vidékekről a kisded előtt, aki a megváltás ígéretét hozza a világnak. Fény az éjszakában, ahol csillag mutatja az utat.
„Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfija, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra. Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát. Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját. Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik egyáltalán ügyével? Igen, kitépték az élők földjéből, és bűneink miatt halállal sújtották. A gonoszok közt adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el, bár nem vitt végbe gonoszságot, sem álnokság nem volt a szájában. Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel.”
Az ember már csak úgy működik, hogy rosszul viseli a kudarcot. A világ pedig úgy rendezkedett be, hogy minden erejével igyekszik kiretusálni azt. Légy sikeres, ápolt, egészséges, fehér mosolyú, puha bőrű, kételyek, kudarcok, megingások nélküli ember. Mindenki más is az, ne lógj hát ki a sorból. Vereséget szenvedni kínos, tartozz a győztesekhez. Ezért nehéz közel kerülni a húsvét misztériumához, és azonosulni egy történettel, amely kudarcok és kételyek sorozata a feltámadásig.
Ki törődik egyáltalán egy megvetett ember ügyével? – tette fel a kérdést 800 évvel Krisztus születése előtt Izajás próféta, és a kérdés kérdés a mai napig.
Ahogy felnőtthöz méltó gondok érik az embert, lassan elkezdi megérinteni a húsvét üzenete. Számomra például már elképzelhetetlen lenne az élet a nagyböjt, a nagyhét, a nagypéntek, majd a feltámadás szimbolikája és ritmusa nélkül. Összeszámolni sem lehet, mennyi emberi esendőség, dráma, botlás, elesés előzi meg közvetlenül és veszi körbe Krisztus szenvedéstörténetét. A tanítványok nem képesek ébren maradni, együtt virrasztani vele. Péter minden hencegése ellenére háromszor tagadja meg urát. Júdás árulásra ajánlja magát. A tanítványok elfutnak Jézus elfogásakor. Hamis tanúk szólalnak fel ellene. Pilátus érzi a vádlók igaztalanságát, de dönteni nem mer, csak a kezét mossa. Jézust megverik, leköpik, tövissel koronázzák, káromolják. Haldoklása közben azzal gúnyolják, hogy ő a Megváltó, de saját magát sem képes megmenteni. Talán ez fájhat a legjobban, hiszen könnyedén megmenthetné magát isteni hatalmával, de ezzel a megváltásunk elmaradna. Az igazságnak nem látványosan, hanem lassan és hit által kell nyilvánvalóvá válnia.
Nagypéntek és a rá következő szombat az igazság totális veresége, a megalázottság legmélyebb stádiuma nemcsak a megfeszített Krisztus számára, de mindazoknak is, akik követték, és várták, hogy bekövetkezzen, amit ígért. Vele együtt megverve, megalázva mind, akik bíztak benne. Innen emberi erővel már nincs kiút. Nincs is elkeserítőbb, mint amikor bizalmunkkal ráhagyatkozunk valakire, és az elárul bennünket.
Jézus megkínozva, holtan függ a kereszten, ami testéből maradt, azt sírba teszik. A világra nyomasztó csend ereszkedik.
Mindez mit sem érne, ha a harmadnap hajnalán nem nyitott sírboltot találnának az asszonyok. Ha nem fehér ruhába öltözött ifjú várná őket az örömhírrel: Krisztus legyőzte a halált, és feltámadt. Egy szempillantás alatt válik az összes kudarc sikerré, az összes kétely bizonyossággá. Minden, amit Jézus néhány éves tevékenysége során tanított és hirdetett, ebben a pillanatban kerek egésszé áll össze, és megbonthatatlan marad az idők végezetéig. A mai napig sem mérhető a siker erősebb mértékkel, időtállóbb lesz, mint bármely üzleti vállalkozás, politikai rendszer, személyi kultusz, eszmei korszak. Csendes forradalom ez, amely olyasvalakitől indult, aki külsejére nézve nem volt vonzó, megvetett volt az emberek között, aki fájdalmainkat viselte, majd megkínozták és megölték. Fegyver nélkül, szelíden győzedelmeskedett. „Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszűnhetett dobogni szíve – harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die.”
