Úgy tudom, hogy a párizsi Grand Oriens Nagypáholy háború alatti Monarchia-ellenes törekvéseit sem tagadja senki. A Szövetséges és Semleges Országok Szabadkőműves Szövetségének a Grand Oriens Nagypáholy kezdeményezése alapján 1917. június 28–30-án ülésező kongresszusán miként is fogalmazott André Lebey, a Grand Oriens nagymestere, a befolyásos parlamenti képviselő a Monarchia szétzúzását konkrét politikai célként kitűző beszédében? A Habsburgok birodalmának pusztulnia kell, mivel annak politikai rendszere „makacsul semmibe veszi az emberi jogokat és a népek jogait”.
Az idézett Lebey szerint „Közép-Európa életre keltett, megtisztult, megmentett népei megmutatják majd, hogy milyen az a berendezkedés, amely elfogadható, jótékony és üdvös, mert szabad és független…” Lebey főleg a cseheket kezelte nagy megértéssel és szeretettel. „Az új Európában Prága a megbékélés csodálatos központja lesz” – vizionálta az idézett nagymester. Íme, a „mese” egyik további epizódja!
Az egyre terebélyesedő szabadkőműves „mese–nem mese” vita csupán egyik tünete és bizonyítéka a magyar történésztársadalomban évtizedek óta továbbélő volt marxista – most baloldali, balliberális – szellem meglétének. Nagy elismeréssel adózom Boross Péter volt miniszterelnökünk e témával kapcsolatos megállapításainak: „A jelenkori Magyar Tudományos Akadémia történész–filozófia tagozata a nyilvánosság előtt képviselt véleményei alapján nem a magyar nemzeti értékek és érdekek szolgálatában áll, hanem nagyon sok esetben annak ellenében. A múlt képleteit hordozzák magukkal, sőt egyes egyetemi katedrákon olyan természetű mondatok hangzanak el, némelykor alig leplezett nemzeti és kormányellenes megjegyzésekkel fűszerezve, hogy itt valami nincs rendben, az átalakítás a mai napig nem történt meg. […] Még egyszer mondom: az egyetemeken és az Akadémián még mindig nem lett uralkodó szellemiség az, ami az országban már igen. […] Ezek olyan helyek, ahol védelmet, sőt jövedelmet kapnak olyan személyek, akiknek egyértelműen ártó szándékaik vannak.” És vajon mire lenne szükség ahhoz, hogy újból erős és összetartó közösséggé válhasson a magyarság? Az exminiszterelnöknek erre is megvan a megszívlelendő receptje: „Ahhoz történelemismeretekre nevelés kellene, amely a mesék világától és a hagyományoktól kezdődik az óvodában, és olyan erőssé teszi a nemzettudatot, mint ahogyan azt Trianon után, a két háború között sikerült elérni. Ehhez személyiségek kellenek, nemzetnevelés kell, és egy óriási selejtezés, a kártékony szellem kiiktatása a magyar szellemi közforgalomból. Ha sikerül, akkor a nemzet átéli azt a boldogságot, hogy mégis csak magyarnak teremtett minket az Úristen, és az milyen nagyszerű dolog.” (Vö.: Mr. Nyugodt Erő. Boross Péter egykori miniszterelnökkel beszélget Koltay Gábor. Budapest 2019, 149., 201. old.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!