„A nagy erdőben időnként távoli harci zajt is lehetett hallani. A szovjet lovassági alakulatok támadták az itt és ott felbukkanó csoportokat. Az erdőben lényegében azonban tehetetlenség és összevisszaság uralkodott. Amikor a csoportok találkoztak, egymást kérdezték, hogy mi tévők legyenek. Inkább tisztek, civilek, németek voltak a mozgó, vándorló csoportok. Legénységi állományt ritkábban láttam. Inkább tisztekhez beosztott küldöncök kísérték a csoportosulásokat. Inkább ösztönösen, mint szervezetten kialakult az az elképzelés, hogy az éj folyamán tovább kell vonulni nyugat felé.
![](https://cdn.magyarnemzet.hu/2024/07/-huoOdgHj24dLe9bWiE_goIGrDKctKtCbBLgGNmbyic/fill/550/310/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzU5YWE2ZDEwNmYxYzQwZWQ5N2QyOGY5ZjA3NmJjZWE4.jpg)
Óriások és törpék
Létfontosságú a generációk közötti figyelem és párbeszéd kultúrájának előmozdítása.