Ezerféle súlyos, visszafordíthatatlan következménnyel jár a nyugati világban egyre jobban eluralkodó kulturális marxizmus vagy még pontosabban kommunista liberalizmus: tönkreteszi az európai szellemi hagyományokat, a létmódot, az erkölcsi normákat és a kulturális alapzatokat – erről írtam például az április 3-án megjelent, A Nyugat már meghalt? című cikkemben.
Ám ha túltekintünk az értékalapú, szellemi és kulturális hatásokon, és a jelenlegi romboló folyamatokat a maga pőreségében tekintjük, akkor megláthatjuk a mindezek mögött álló legfélelmetesebb következményt, ez pedig nem más, mint a természetes férfiasság elvesztése.
És ha az elvész, nos akkor van tényleg vége a nyugati, európai civilizációnak. Mert akkor nem lesznek férfiak, akik gyermeket nemzenek. Mert már nem érzik magukat igazán férfinak, akik méltók arra, hogy asszonyaikat, nőiket teherbe ejtsék. Mert elhitetik velük, a valaha volt férfiakkal, hogy ők bűnösök, mert fehérek, bűnösök, mert agresszívak a nőkkel szemben, mert elnyomók a színes bőrűekkel és így tovább. Módszeresen és tudatosan elveszik a férfi „bátorságát” ahhoz, hogy elhiggye magáról, hogy olyan, mint a grizzly medve, aki vasoldallal megüti a titkos fát, és meghódítja a nőket, akik erre a meghódításra vártak és várnak az idők végezetéig.
Túl a szellemi és kulturális hanyatláson, a végső hanyatlási fokozat mégiscsak az, amikor a férfi már nem tud, nem akar, nem mer férfi lenni. Nos, az valóban a pusztulás ideje.
És minden jel arra mutat, hogy az európai-nyugati ember férfiasságát tudatos és jól megfontolt szándékkal zúzzák szét a globalista, liberális hálózatok, amelyek egy szépséges világtársadalmat vizionálnak, amelyben a nemi különbségek is megszűnnek az emberek között (lásd a legutóbbi uniós kísérletet a „gender equality” fogalom használatára a portói közleményben, amit csak Orbán Viktor és Mateusz Morawiecki hathatós ellenállása hiúsított meg).
A jelek világosak és jól láthatók.
Egyfelől közvetett módon erről szól a globalisták által tudatosan generált klímahisztéria, az a világ közvéleményére kényszerített fenyegetés, hogy a szén-dioxid-kibocsátás az egyetlen és meghatározó oka a globális felmelegedésnek, s ezért brutális módon és eszközökkel kell csökkenteni, majd végül gyakorlatilag nullára redukálni a karbonkibocsátást. Így született meg a karbonsemlegesség fogalma mint dörgedelmes liberális hívószó vagy inkább követelés.