A kvóta attól még él, ha nem annak nevezik

Sajnos az EU nyugati tagállamai vezetőinek többsége azt hiszi, hogy a mi földrészünk elsüllyeszthetetlen.

Horváth József
2020. 10. 02. 10:00
VON DER LEYEN, Ursula; CONTE, Giuseppe
Róma, 2019. augusztus 2. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Giuseppe Conte olasz miniszterelnök a találkozója a római kormányfõi rezidencián, a Chigi-palotában 2019. augusztus 2-án. MTI/AP/Domenico Stinellis Fotó: Domenico Stinellis
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

1912. április 10-én indult a világ akkori legnagyobb és leggyorsabb utasszállító hajója a franciaországi Cherbourg kikötőjéből New Yorkba, Írország érintésével. A Titanic luxusgőzöst elsüllyeszthetetlennek tartották. Úgy tervezték, hogy rekeszekre tagolt szerkezete sérülés esetén szeparálható legyen, és négy rekesz egyidejű elöntése esetén is úszóképes maradjon. Csak sajnos négy nappal később egy jéghegy öt rekeszt rongált meg, és az elsüllyeszthetetlennek hitt hajó alig két és fél óra alatt elveszett.

Az elmúlt napok eseményei juttatták eszembe ezt a katasztrófát. Az Európai Unió és Nyugat-Európa baloldali politikusai azt hiszik, hogy velük nem történhet semmi baj, hiszen a rendszer örök és elpusztíthatatlan.

A Charlie Hebdo szerkesztőségének közelében egy magát 18 évesnek mondó, Pakisztánból érkezett fiatal hentesbárddal életveszélyesen megsebesített két embert. Állítólag kiskorúként, kísérő nélkül jutott be az országba. A valódi életkorát persze nem tudjuk, ahogy azt sem, hozzátartozók nélkül miként juthatott el a fél világot átutazva Európába. A napokban felgyújtott leszboszi táborból több száz ilyen, állítólag kiskorú, kísérő nélküli fiatalt fogad be Németország, Hollandia és Franciaország, mindenféle valós ellenőrzés nélkül. Közben a francia belügyminiszter bejelentette, hogy a terrorakció miatt megerősítik az eddigi támadások helyszíneinek rendőri védelmét. Tartok tőle, hogy ez csupán látszatintézkedés, aminek célja a franciák megnyugtatása. Valós biztonságot ez egyáltalán nem jelent, hiszen akkor majd más célpontokat támadnak a radikális iszlamisták.

Ahogy tették ezt Strasbourgban. Egy fehér egyetemista lányt fényes nappal támadott meg három muzulmán férfi, mert túl rövidnek ítélték a szoknyáját. Ketten lefogták, a harmadik pedig ököllel ütötte az arcát. Az eset sajnos nem ritka, hanem már tipikus. Noha a hatóságok igyekeznek elhallgatni, de mára rendszeressé váltak az ilyen támadások. A fehér, szerintük kihívóan öltözködő nőket döntő részben a saría rendőrség tagjai támadják meg. Legyünk tisztában azzal, hogy az iszlám tanai szerint a férj „enyhén” megverheti a feleségét. De ököllel az arcát nem ütheti. „Persze” más a helyzet a hitetlen, erkölcstelen európai nők esetében. Milyen szomorú, hogy a feminista, női jogvédő szervezetek ezekben a korántsem egyedi esetekben nem emelik fel a hangjukat. Nem tiltakoznak az erőszakos iszlamizáció ellen, a muzulmán nők jogaiért és a keresztény nők védelméért.

Szintén idetartozik az LMBTQ-közösségek, az úgynevezett érzékenyítés erőteljes terjesztésének problematikája is. Amíg Lengyelországot eljárás alá vonja az unió, mert nem engedélyezik a melegházasságot és az örökbefogadást, addig nem vesz tudomást arról, hogy a radikális iszlamisták milyen kegyetlenül lépnek fel a homoszexuálisokkal szemben. Az Iszlám Állam propagandavideóin láthattuk, ahogy a meleg férfiakat egyszerűen ledobják az emeletes házak tetejéről. Míg az érzékenyítést már az óvodáinkban el akarják kezdeni az aktivisták, addig a muzulmánok lakta negyedekben ez egyszerűen elképzelhetetlen lenne.

A napokban megismerhettük az EU új migrációs csomagját is. Ursula von der Leyen leszögezte, hogy a migrációra szükség van. Ezek után pedig ügyes brüsszeli beszéddel már nem használják a kvóta kifejezést, de a sorok között azért felfedezhetjük. Nem véletlenül mondta Orbán Viktor, hogy a kvóta attól még él, ha nem annak nevezik. Az új tervezet szerint öt nap alatt kell ellenőrizni a bevándorolni szándékozót, ami szakmailag nonszensz, kivitelezhetetlen. Ahogy az a kitétel is, hogy akit négy hónap után nem sikerül kitoloncolni, az már maradhat az unió területén. Ezzel azt üzenik, hogy csak négy hónapot kell kibírni, aztán szabad a gazda.

Mindeközben az európai balliberális oldal újra elővette a feltétel nélküli alapjövedelem ötletét. Ezek szerint minden uniós állampolgárnak személyenként és gyermekei száma alapján, munka nélkül jár bizonyos összeg. Ne legyen kétsége senkinek, hogy ez olyan új vonzerőt jelenthet az illegális migrációnak, ami végzetes következményekkel járhat. Hiszen a világ szegényebb országaiban ez úgy fog lecsapódni, hogy nálunk már itt van a Kánaán vagy legalábbis megvalósult a kommunizmus. Miért dolgozzon valaki Afrikában vagy a Közel-Keleten, ha Európában állampolgárként jól megélhet munka nélkül is? Ez a javaslat nem az európaiak számára vonzó ajánlat, hanem a bevándorlóknak szóló üzenet.

Mindazon országoknak, kormányoknak pedig, amelyek nem értenek egyet ezzel az új Európa-vízióval, ott a jogállamisági kritériumokkal fenyegetés. A magukat jogvédőnek nevező szervezetek, NGO-k mondják meg, hogy ki a jó és ki a rossz. Gerald Knaus és társai az illegális bevándorlás elfogadásától az LMBTQ parttalan érzékenyítésén át az egyes országok belügyeibe való beleszólás jogáig szinte minden területen szisztematikusan támadják a még ellenálló országokat, politikusokat. De a radikális iszlám jogrendszerének lopakodó megjelenése, ezáltal pedig a nők és a homoszexuá­lisok jogainak megsértése nem éri el az ingerküszöbüket.

Sajnos az Európai Unió és a nyugati államok vezetőinek többsége azt hiszi, hogy a mi földrészünk elsüllyeszthetetlen. Ahogy a Titanic tervezői is azt hitték, hogy a művük elpusztíthatatlan. Csak az élet egy jéghegy képében szembejött a tervekkel. A legenda szerint a léket kapott hajón az utolsó pillanatig játszott a zenekar, nem véve tudomást a katasztrófáról. Európa politikusai most megkezdik a vitát az unió új migrációs tervezetéről. Hosszú, nehéz hónapok következnek. Közben talán arról is el kellene kezdeni gondolkodni, hogy a következő évtizedekben milyen Európát szeretnénk, milyen jövőt szánunk gyermekeinknek, unokáinknak.

A közelgő jéghegyet mi látjuk itt, Közép-Európában. Ha nyugaton ezt csak jégkockák alapanyagának látják a whiskyjükbe, még időben szóljanak nekünk.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.