A Zöldek a szabadságunkra törnek

A nemzettagadó párt útjában állnak a magyarok és a lengyelek, de a dánok segítségül jönnek.

Nem tudom, mennyire figyeli vagy követi a magyar olvasó a németországi vitákat. Mindenesetre sok minden, amiről most írok, egy párhuzamos univerzumnak tűnhet. A zöldideológusok olyan világot barkácsolnak maguknak, amely nem felel meg a valóságnak. Régebben ez „A marxizmus–leninizmus mindenható, mivel igaz!” jelszó alatt futott, most pedig a Zöldek a már-már vallásosan hirdetett dogmájukat akarják ránk erőszakolni. Eszerint az ökológiai, az energia- és (elektro)mobilitási fordulat, a multikulturalizmus és a genderizmus mindenhatóak – hiszen igazak! A paradicsomot a földön kell létrehozni, és zöldnek kell lennie, egy nagy zöldtábornak, zöldtáborrendtartással. Csak a Zöldek tudják, mi a helyes, és hogyan kell viselkednie az emberiségnek.

1990-ben a legtöbb német örült a keletnémetek szabadságának és az újraegyesítésnek. A posztkommunista utódpárt (NSZEP/SED–PDS) és sokan, akik hűek voltak az NDK-rendszerhez, ellenezték ezt. A Zöldek is gyűlölték a békés újraegyesítés eszméjét. „Soha többé Németországot!” – hirdették 1990-ben, ahogyan azt a Bundestag jelenlegi zöldpárti alelnökét, Claudia Rothot is ábrázoló felvétel tanúsítja. Az ezt következő nemzedéket ugyanaz a Németország-probléma jellemzi. Patrio­tizmus – Egy baloldali védőbeszéd című, 2010-es könyvé­ben a jelenlegi társelnökük, Robert Habeck ezt írta: „Mindig hánynom kellett a hazaszeretettől. Soha nem tudtam mit kezdeni Németországgal, és a mai napig sem tudok.” A másik zöld társelnök, egyben kancellárjelölt Annalena Baerbock ugyan állandóan belegabalyodik a természettudomány hálójába – tárolási tulajdonságokat tulajdonít az energiahálózatnak és kobalt helyett koboldokról beszél az elektromobilitási erőforrásokról (akkumulátorokról) szólva –, de zöld harcostársának Németország-ellenes képétől nem zavartatja magát.

A Zöldek nem szeretik Németországot, és ugyanígy az önök országát sem; a magyarokból, a lengyelekből, az olaszokból, minden egyes nemzetből ki akarják űzni, hogy szeressék a saját országukat, és büszkék legyenek rá. Ezért akarnak egy absztrakt, rideg, technokrata és zöld módon berendezett Európai Uniót, amely elpusztítja a nemzetállamokat. Ennek a pusztításnak teljes körűnek kell lennie. Nemcsak arról van szó, hogy a multikulturalizmus egységes masszájában akarják felszámolni a nemzetállamokat és eltüntetni a kultúráikat. Meg akarják változtatni a nyelvein­ket, a családok a genderszemlélet révén hullanának darabjaik­ra, megszabnák, hogy mivel táplálkozzunk, az emberektől pedig az autóval való közlekedés megvonása révén megtagadnák a szabadságuk alapfeltételét. Vagyis az egész életet a Zöldek által írt szabályoknak kellene uralnia.

Mindannyian kíméletesen akarunk bánni a Földdel. De egyenrangú, fontos szereplőként, nem pedig idomítani való, zavaró tényezőként. A Zöldek – teljhatalom esetén – felérnek a modern jakobinusokkal. Az ő szabadságuk vagy zöld, vagy pedig nem is létezik. Pillantsunk bele a választási programjukba! A szociális piacgazdaságot fokozatosan „szociális ökológiaivá” alakítanák át, szerintük a szabályozatlan piacok túl sok pusztítást végezhetnek. Új jelszó alatt, de ugyanazt a szocialista tervgazdaságot élesztik újjá, amely harminc éve megbukott. A Zöldek a kommunizmus folytatói, csak zöldeszközökkel. Semmit nem tanultak a gazdaságtörténetből.

De a társadalomtörténetből sem. A kommunista társadalomépítési törekvés kismiska volt ahhoz képest, amit a Zöldek akarnak. Származás, etnikum, nem és nemi irányultság szerint osztják fel a társadalmat. A zöld Németországban a migrációs háttér nélküli heteroszexuális fiúknak már nem lesz helyük. Anyából és apából 1-es szülő és 2-es szülő lesz. A német alaptörvény első cikkelye ezzel selejtté válik. Ha a Zöldeken múlik, a mindenkit egyaránt megillető jogok és egyenlő esély eltűnik, és az egyes kisebbségeket illeti meg. A demokrácia a mindenkit megillető egyenlő jogokra épül, de a zöldtáborrend a hovatartozások szerint osztja ki a jogokat.

Ebben az eszmei épületben a demokratikus választójognak már nincs helye. A kommunista tanácsdiktatúra – ökológiai jelszó alatt – a visszatérését ünnepli: tanácsadó testületek, antirasszista érdekképviselők, NGO-k, vagyis az egész zöldklikk kapna széles körű beleszólást és együttdöntési kompetenciákat.

Ennek a vége a parlamenti demokrácia bukása. A Zöldek ezt (még) nem részletezik ennyire, de pontosan így értik. A tudománytörténetből ugyanúgy nem tanultak semmit – a szabad kutatást a „megfelelő hozzáállással” akarják befolyásolni –, a migránsoknak és a migrációs hátterű németeknek saját minisztériumot ígérnek. Így lehet megosztani a társadalmat.

A szélsőségesség történetéből sem tanultak semmit. A jobboldali szélsőségesek ellen akarnak harcolni, a baloldali szélsőségesek és az iszlamizmus elleni harcnak náluk nincs helye. Így válna egy parlamenti demokrácia ideológiai­lag eltorzított állammá. 1989-ig valami ilyesmiben éltek az egykori keleti tömb lakói: szocialista népköztársaságokban. A Zöldeknél ezekből zöld ökoköztársaságok lennének, három évtized szabadság- és demokrácia­forradalmának a visszájára fordulásaként. Úgyszólván egy zöld ellenforradalomként. Az Európai Unióból a Zöldek Európai Szövetségi Köztársaságot akarnak létrehozni. Ha ez valósággá válna, a nemzeti parlamentek fel is oszlathatják magukat. A jelenleg még meglévő szuverenitásukat egy demokratikusan nem legitimált bürokráciának rendelnék alá; ennek a vége egy zöld Szovjetunió lenne. Pontosan ebben állnak a Zöldek útjában az olyan öntudatos államok, mint Magyarország és Lengyelország. Mostantól még a dánok is a rosszak közé számíthatnak a nulla bevándorlást hirdető politikájukkal és azzal, hogy impulzust adhatnak az EU-nak.

Amíg az egyhangúság szabálya fennmarad az EU-ban, addig a Zöldek nem alakíthatják az EU-t egy brüsszeli központú zöldtáborrá. Magyarországnak és Lengyelországnak tanácsos továbbra is kitartania az egyhangúság követelménye mellett – ezen az elven csak a tagállamok egyhangú szavazatával lehet módosítani. Ezzel a két országgal szemben kötelezettségszegési eljárások zajlanak az EU-ban. Magyarország és Lengyelország demokratikus jogállamok, amelyeknek parlamentjeit és kormányait demokratikusan választották meg. Éppenséggel a két országnak kellene beperelnie az EU-t, amiért nem fogadja el ezeket a tagállamokban született demokratikus döntéseket, nem lép fel megfelelően az uniós korrupcióval szemben, vét a Dublin III menekültügyi rendelettel szemben, valamint nem biztosítja megfelelően az EU külső határait, veszélyeztetve ezáltal a tagállamokat.

Ezzel összefüggésben utalok Peter Gauweiler CSU-politikusra, aki jelenleg alkotmányos panasszal fenyegeti az EU-t, mivel átlépi a hatásköreit. A német szövetségi alkotmánybíróság 2020. május 5-én megállapította, hogy az EU-intézmények megsértették a német választójogot, a jogállamiság elvét és az alaptörvény megváltoztathatatlan alkotmányos jellegét. Az Európai Bizottság „ténylegesen jelentéktelennek” tartja a szövetségi alkotmánybíróság e megállapításait. Ez a jogvita az egyes államoknak a szabad akarattal létrehozott EU-n belüli szuverenitásáról szól. Magyarországnak és Lengyelországnak érdemes ezt nyugodtan várnia. Dániával hamarosan amúgy is természetes szövetséges érkezik.

A Zöldek az idén várhatóan nem érnek még el áttörést Németországban. Egy ideje már lepattogzik a festék. Egyre inkább felismerik bennük a gyakorlati szakértelemmel nem rendelkező ideológusokat. Egyre erősebben felismerik a Németország-ellenes álláspontjukat is. Egyre több ember veszi észre bennük a 2015-ig sikeres szövetségi köztársaság bontógolyóját. De a veszély nem múlik el. Az úgynevezett éghajlatmentők elképzelhetetlen pénzösszegeket mozgatnak meg és használnak fel világszerte. Németországban a tetőfokára hág a vagyon újraelosztása egy zöld felső réteg javára. A felelősség ebben nem kizárólagosan, de részben Angela Merkel kancellárt terheli, aki zöldbe öltöztette a CDU-t, és ezzel roppantul felértékelte a Zöldeket.

A Zöldek az ősz elteltével biztos nem állíthatnak még kancellárt, de Armin Laschet lehetséges kormányfő kis koalíciós partnerei lehetnek – szörnyű fejlemény ez Németország és az EU számára! Tudom, hogy számos bírálatot vonok magamra, de mégis leírom: a világszerte és kiválóan összekötött zöldmozgalom a kommunizmus és a nemzetiszocializmus után, most pedig az iszlamizmussal együtt a legveszélyesebb támadást jelenti a szabadságunkra nézve. Veszélyes, mivel kenetteljes szavakkal és az üdvözülés ígéretével felvértezve, valamint a nyugati és baloldali–zöldmédia jó részének a segítségével számos emberhez utat talál és meghallgatásra lel.

A szerző 1990 és 2005 között a szászországi SPD-képviselők vezetője, 2019-ben kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból.

(A borítóképen Peter Gauweiler CSU-politikus látható. Forrás: Facebook)