Erősödő Fidesz, pánikoló baloldal

A főpolgármester nagyon komoly hazugságspirálba került, egyik botrány a másikat éri.

Molnár Gyula, a Magyar Szocialista Párt volt elnöke, Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke (b-j) Budapesten, a Vértanúk terén. Fotó: Szigetváry Zsolt Forrás: MTI

A politikacsinálásnak ez a mélysége ugyanakkor kontraproduktívvá vált, a baloldali pártok egyáltalán nem erősödtek, sőt a felmérések szerint február óta csökkent a támogatottságuk, míg a Fidesz–KDNP-nek hónapról hónapra nagyobb a támogatói bázisa a közvélemény-kutatások szerint. Jól mutatja mindezt, hogy az MSZP-közeli Publicus Intézet legutóbbi kutatásán kívül az összes magyarországi közvélemény-kutató elmúlt két hónapban publikált felmérése a kormányoldal erősödését mutatja, míg a baloldalon legfeljebb kisebb átrendeződésről számolnak be.

Így hát nem meglepő, hogy utolsó reménysugárként újra a botránypolitizáláshoz nyúlnak, illetve a hétvégihez hasonló tiltakozásokkal igyekeznek felhívni magukra a figyelmet. Ez azonban valódi tartalom nélkül igen kevés lesz, hiszen a balliberális kemény magon kívül a többségnek az ilyen típusú politizálás inkább taszító, a legkevésbé sem vonzó.

Tovább nehezíti a helyzetüket, hogy nagy reménységük, Karácsony Gergely egy nagyon komoly hazugságspirálba került, még a saját iskolai végzettségével és nyelvtudásával kapcsolatosan sem állított igazat. Korábban ugyanis több helyen, illetve a Facebookon is azt állította, hogy van nyelvvizsgája, majd rövid időn belül kiderült, hogy ez nem igaz, csupán egy egyetemi lektorátus vizsgája van.

Ugyancsak valótlant állított a nyelvtudásával kapcsolatban, hiszen miközben arról beszélt, hogy érti az angol nyelvet, csak nem beszéli, avagy „hiperpasszív” a nyelvtudása, sorra kerülnek elő a felvételek arról, hogy menekül az angol nyelvű kérdések elől, egy sajtótájékoztatón pedig a párttársának kellett tolmácsolnia az angol nyelvű kérdést a főpolgármester számára. De nem csak a nyelvtudása kapcsán merült fel számtalan kérdés, több helyen például a PhD-végzettségét is feltüntette, miközben nyelvtudás és egyéb készségek hiányában sosem végezte el a doktori iskolát. Ráadásul, mint az mára kiderült, a nyelvvizsga hiányában még tanársegéd sem lehetett volna az egyetemen.

Szintén katasztrofálisra sikeredett a kampányindítója is. Emlékezetes, Karácsony Gergely Nyírtasson jelentette be május közepén, hogy a baloldali szivárványkoalíció miniszterelnök-jelöltje szeretne lenni. A főpolgármester meglehetősen zavart volt, látványosan tördelte a kezét, hiszen a szerepe nem volt önazonos: valójában nem „vidéki srác”, akinek mondja magát, valójában csak a kampányok során jár a szülőfalujában, a vélhetően amerikai kampánytanácsadók által kialakított mesterséges szerepet játssza, a szlogenjei pedig (Mi vagyunk a 99 százalék stb.) külföldről másolt szólamok. Pszichológusok szerint egyébként a kezek összekulcsolása – ami a bejelentővideójában is látható volt – visszafojtottságot, szorongást, negatív attitűdöt jelez, egyértelműen frusztrációra, szorongatott helyzetre utal. Ezt a pózt az veszi fel, aki úgy érzi, nem meggyőző a másik számára, és sejti, hogy vesztésre áll.

Nem véletlen, hogy Karácsony Gergely úgy érzi, vesztésre áll. Az elmúlt hetek vesszőfutása ugyanis nagyon rosszul érintette őt, a korábbi reményeivel ellentétben a miniszterelnök-jelöltségét bejelentő esemény után egyáltalán nem nőtt a népszerűsége, a legfrissebb felmérések szerint az ország egyik legelutasítottabb politikusával, Dobrev Klárával van egy szinten a támogatottsága. Így könnyen borulhat a baloldal eredeti terve, miszerint Karácsony lesz majd a közös miniszterelnök-jelölt, hiszen ha Gyurcsány Ferenc azt látja, hogy nem vált be az eredeti terve, akkor még az elkövetkezendő hónapokban boríthatja az ezzel kapcsolatos megállapodást.

Az elmúlt hetek botrányai mellett az is egyre több ellenzéki szemében hitelteleníti Karácsony Gergely ígérgetéseit, hogy számos kampányígérete nem valósult meg az elmúlt közel két évben. Az egyik legnagyobb ígérete például az úgynevezett Tiborcz-adó volt, amiből mind a mai napig nem lett semmi, de szintén neheztelnek rá a baloldalon amiatt is, hogy a kampányban hangoztatott „stadionstop” ellenére minden gond nélkül megvalósulhatnak a sportfejlesztések. A 3-as metrókocsikba tervezett klímaberendezésekből szintén semmi se lett (pedig korábban igencsak hiányos öltözetben kampányoltak érte ismert ellenzékiek), ahogyan a korábban beígért húszezer forintos fűtéstámogatásokból sem igaz egy szó sem.

Vélhetően Karácsony már a kampányban is tisztában volt azzal, hogy ezek az ígérgetések csupán a demagógia részei, és sosem valósítja meg őket. Hasonló a helyzet a Fudan Egyetem kapcsán is, hiába hangoztatta a hétvégi tiltakozáson Karácsony, hogy nem fog megépülni a világ egyik legjobb egyetemének campusa Budapesten, ő lenne az első, aki egy esetleges ellenzéki győzelem után Kínában igyekezne bocsánatot kérni a kampányban hangoztatott szlogenek miatt és a nyilvánosság előtt is belátná, hogy rendkívül előnyösek Magyarországnak az ilyen megtérülő beruházások, fejlesztések.

A kérdés az, hogy vajon meddig tudja még ezekkel a meg nem valósuló ígérgetésekkel megszólítani az ellenzéki szavazókat a főpolgármester. A jelek szerint egyre kevésbé, amit a hétvégi tüntetés várakozásokon aluli résztvevőszáma mellett az is jól jelez, hogy a balliberális véleményformálók körében is egyre hangosabbak a kritikák vele szemben. Az ATV műsoraiban ellenzéki megmondóemberek nyíltan hazugozzák le őt, illetve egyre többször kérdezik meg tőle, hogy miért nem valósítja meg a kampányban oly sokszor hangoztatott ígéreteit.

Ugyancsak komoly probléma számára, hogy éppen a fővárosi ellenzéki értelmiségnek nagyon fontos szempont a nyelvtudás, aminek hiánya a körükben is elfogadhatatlan. Tudják ugyanis, hogy például egy uniós csúcson a tolmácsok nélküli háttérbeszélgetéseknek, négyszemközti tanácskozásoknak sokszor nagyobb szerepük van, mint magának a hivatalos tárgyalásnak. Az angoltudás hiánya és az ezzel kapcsolatos kínos magyarázkodás tehát éppen abban a szavazói körben veri ki legjobban a biztosítékot, amire a főpolgármester eddig támaszkodott.

Az utolsó remény a nyári szezont követően az előválasztás lesz az ellenzéki oldalon. Ettől a tét nélküli kampánytechnikai eszköztől azt remélik, hogy fel tudják majd rázni a kormánypárti szavazóknál lényegesen passzívabb ellenzéki szavazókat. Azonban mivel már a baloldalon is nyíltan beszélnek róla, hogy a zárt tárgyalásokon lényegében már mindent eldöntöttek a pártok, az előválasztás aktivizáló hatása is lényegesen alacsonyabb lehet majd a mostani várakozásoknál.

A szerző a XXI. Század Intézet vezető elemzője

A borítóképen: