Első királyunk, Szent István a római pápától kért és kapott koronát, mert nem akart sem a német, sem a bizánci császár hűbérese lenni. Azóta többször, sokszor évszázadokra, külső – hol nyugati, hol keleti, hol déli – nagyhatalmak függésébe kerültünk. Legutoljára a nácik, majd a szovjetek igáztak le minket, lopták meg szabadságunkat, kezeltek minket másodrendű polgárokként a saját hazánkban.

Az új századba már független és szabad országként léptünk át, ami maga volt a csoda. Azóta szuverenitásunk megőrzése az egyik legfontosabb feladatunk. Mert függetlenségünket ma is veszélyeztetik azok a birodalmasító törekvések, amelyek a beolvasztásunkra törnek.
Sajnos, ahogy a múltban, úgy ma is találnak közöttünk kollaborálásra hajlandó erőket, akik meggyőződésből vagy haszonlesésből a függetlenségünk megrablására törő erők oldalára állnak.
Tevékenységük célja, hogy folyamatos elégedetlenség szításával gyengítsék meg szabadon választott kormányunkat, ássák alá az iránta táplált bizalmat. Erre szolgál a birodalmi központból irányított támadások igazolására és felnagyítására szolgáló témák, vádpontok folyamatos napirenden tartása. Ilyen a korrupció, ami értelemszerűen csak és kizárólag az Elbától keletre és főleg nálunk burjánzik, ahogy az ellátórendszerek hibái, gyengeségei is csak ránk jellemzők. Ezek az idegen központból jövő elvárások azt is elvárják kitartott, illetve ingyen lelkes (ne zárjuk ki, hogy ilyenek is lehetnek közöttük) kiszolgálóiktól, hogy külpolitikai kérdésekben nyíltan Brüsszel és Ukrajna mellett tegyék le a voksot, és menjenek szembe a magyar kormány következetes békepolitikájával.
Az elmúlt időszakban egyre világosabban kirajzolódik a liberális demokráciák új működési modellje. Ennek lényege a kormányzati struktúrák megkettőzése, vagyis a látható, mert nyilvános és nagyrészt választott, illetve kinevezett, tehát felelősséget viselő tisztségviselők mellé a progresszív elit egy, a félhomályban működő, nagyrészt láthatatlan, civilnek hazudott hálózatot hozott létre, ami a balos kormányzati célok ráerősítésével, elősegítésével, támogatásával, illetve társadalmi nyomásgyakorlással foglalkozik. Ezt a progresszív szervezeti hálót is az állam finanszírozza. Előnye, hogy a hálózatot működtetők és a benne dolgozók semmilyen felelősséget nem viselnek, és nem is elszámoltathatók. Vezetőik, irányítóik nem választhatók, így nem is visszahívhatók. Kinevezik, illetve leváltják őket.
Az NGO-k megtévesztésből nevezik magukat civil szervezeteknek, miközben nem alulról jövő kezdeményezések megvalósítására összeálló, öntevékeny, önálló és önfinanszírozó állampolgári szerveződések, hanem fentről lefelé, a kormányzati vagy globális szinten kijelölt feladatok, sok esetben szimplán lobbitevékenységek kiszervezése céljából gründolt és közpénzből finanszírozott ügynökségek.
Ennek a fedett szervezeti hálónak a finanszírozására pillanthattunk rá a USAID-nek az Elon Musk által feltárt pénzmozgásaiból. Ami persze csak a jéghegy csúcsa. De ugyanez folyik és nem is kicsiben az Európai Unióban is, ahol 2019 és 2023 között csak az Európai Bizottság 17 milliárd euró értékben kötött szerződést 37 ezer, számára kedves NGO-val. Ezeket az NGO-knak becézett szervezeteket egytől egyig az Európai Unió valamelyik intézményének kezdeményezésére, az általuk előirányzott politikai feladatok megoldására, támogatására hívták életre. Ez egyértelműen kiderül abból, hogy a támogatott szervezetek közül 3600-nak a központja Brüsszelben van.