Most azon merengek, milyen lesz a világ, ha eltakarodik a vírus. De ki tudná ezt megmondani? Ha igaz a világrend, és a történelem ismétli önmagát, akkor talán olyan lesz az újrakezdés, mint a nagyvárosokban a háborúk után. Öregeinktől tudjuk, hogy negyvenötben, az ostrom után, mikor már földbe kerültek a halottak, az élők a hozzátartozóik után kutattak, romot takarítottak, batyuba gyömöszölt kacatokkal jöttek-mentek, valami furcsa, megmagyarázhatatlan, mélyről jövő szeretet töltötte el a szívüket. A rémült hónapok óvóhelyélete ott, a füstölgő romok között eggyé faragott mindenkit. Talán a többi nyomorult váltotta ki a furcsa boldogságot, azok, akiket előtte talán nem is látott, ki tudja… Sorstárs? Bajtárs? Túlélő. Mindenki segített a másikon, ahogyan csak tudott. A kenyér serclijét, a hideg pótkávét is megosztották egymás között. Mindenki adni akart.