Pótcselekvés lenne mindez, úgyhogy inkább szedjük szét ezt a mondatot egy kicsit, aztán némi elemzés és vizsgálódás után rakjuk össze újra. „Nem mindig gondolkodik helyesen a választópolgár.” Jóhiszemű olvasat: hülye, aki nem ránk szavaz. Rosszhiszeműen pedig azt jelentik Tamás szavai, hogy megbüntetjük az ellenzékre voksolókat. Aztán ott vannak a „nem fazékhoz való emberek”. A magyar nyelvben a fazéknak a hatalom szinonimájaként való emlegetése egyértelműen a korrupciót jelenti. Húsosfazék mellé azok szoktak igyekezni ugye, akik lopni akarnak. Itt érdemes megállni, átugrani a guillotine-t, és megjegyezni, hogy folytatódott a polgármester beszéde: „Ma viszont bízom abban, hogy a tavasszal úgy fog dönteni a magyarság, a magyar nép, hogy újra megkapja a lehetőséget az a konzervatív kormányzat, amely a jelen pillanatban is előreviszi ezt az országot.” Tehát maradunk mi a húsosfazék mellett, és nem kerülnek oda olyanok, akik nem valók a közelébe. Zárásnak ott a guillotine, ami frappáns módon, gyorsan lezárja a gondolatmenetet, és az ellenzék puszta létével előhívott problémára kissé radikálisan ugyan, de azért mégiscsak kínál valamiféle megoldási javaslatot. Ami nyilván a konzervatív kormányzat nagyobb dicsőségére és teljes megelégedésére szolgál.
Végül nézzük meg polgármester úr mondatát úgy, hogy még azt a kevés ünnepi mázt is ledörzsöljük róla, ami az eredeti verzióra rátapadt. „Sok hülye elmegy szavazni, és helyettünk olyan tolvajokat szavaz meg, akiket a legjobb lenne egyszerűen lefejezni.” Mit lehet erre mondani, most komolyan? Talán ennyit csupán: csak azért is, fel a fejjel!
