Oroszország nem akar begubózni, mert nagyon is tisztában van a világ átalakulásával. Ezt eddig is feltételezhettük, ám a lényeg a részletekben rejtőzik. Például abban, hogy miként képzeli el a Kreml a gazdasági szerkezet átalakítását, és ezzel párhuzamosan hajlandó-e a politikai rendszer rugalmasabbá tételére, a társadalom kissé beragadt liftjeinek beindítására. A sort még folytathatnánk.
Hiába harangozta be mindenki ezt a beszédet a következő hat év programjaként, az említett részletek kibontása igazából a választások után történhet meg. Azért is, mert Putyinnak még győzelme biztos tudatában is figyelembe kellett vennie, hogy úgy-ahogy, de folyik a kampány, és két hét múlva választások lesznek. Így mozgósítania kellett – a Krím-effektus ehhez már kevés –, és a jelölt a lehető legkönnyebb, leginkább populáris utat választva tette ezt meg. Mert miről álmodik manapság egy orosz? Egy biztos, nem a nyugdíjkorhatár egyre elkerülhetetlenebb emeléséről. Hanem mindenekelőtt a nagyságról. Arról, hogy mindenkinél erősebb legyen.
Aztán – főképp a kevésbé tehetősek – természetesen a jobb életről. A középosztály, az értelmiség pedig a technikai fejlődésről. Arról, hogy az ország ne maradjon le a Nyugattól. Putyin összekötötte a kellemeset a hasznossal. Látszott rajta, hogy ő is szívesebben fitogtatja Oroszország erejét, szívesebben beszél a számára nagy sikereket hozó geopolitikáról és hadiiparról, mint hogy belebonyolódjon a gazdaság átalakításának és a modernizációnak a rejtelmeibe. Ezért – felvillantva, de nem kibontva a gazdasági és szociális célokat – a Csillagok háborúja Han Solo kapitányaként elemében érezte magát, és szigorúan megfenyegette a gonosz erőit.
