Hitet tett a svéd egyház a transzneműek mellett

A svéd egyház, ami a legnagyobb evangélikus felekezet Európában, érezte úgy, hogy lelki mentőövet kell dobnia a transzneműeknek a skandináv államban.

Stockholm, 2017. augusztus 5. Szivárványszínű zászlókkal vonuló résztvevők az évenként rendezett stockholmi Gay Pride melegfelvonuláson 2017. augusztus 5-én. (MTI/EPA/Erik Simander) Fotó: ERIK SIMANDER Forrás: MTI/EPA/Erik Simander

„Sajnáljuk, hogy a média hogyan bánik veled, és nem támogatjuk a feminizmus azon válfaját, amelyik úgy harcol a jogaiért, hogy korlátozni akarja a transzneműek jogait. Ezzel a levéllel szeretnénk megmutatni, hogy nem vagy egyedül, sokan vagyunk és melletted állunk” – ezt a levelet transznemű állampolgárok kapták Svédországban.

Annak, aki nem olvasta az erről szóló tudósítást, felteszem a kérdést, hogy vajon ki aggódik ennyire a transzneműek jogaiért? Valamelyik LMBTQ-mozgalom vagy jogvédő szervezet? A válasz: nem. Talán Svédország illetékes minisztériuma? Hideg. Esetleg valamelyik Soros-szervezet? Írhatta volna, de nem. Valamilyen szekta? Meleg, akarom mondani, langyos. A válasz ugyanis az, hogy a svéd egyház, amely a legnagyobb evangélikus felekezet Európában, érezte úgy, hogy lelki mentőövet kell dobnia a transzneműeknek a skandináv államban. A V4NA hírügynökség tudósítása szerint a levelet csaknem ezer pap és diakónus írta alá.

A svéd egyház úgy látja: az elmúlt években látható volt, hogy a fősodratú média teret enged olyan véleményeknek, amelyek megkérdőjelezik a transzneműek létét és jogait, illetve a levélben azt is leírják, hogy a transznemű embereket ritkán láthatjuk a tévében, ami szintén a mainstream média hibája, mivel ritkán engednek teret a szexuális kisebbségeknek.

Egy összetett mondat, és mégis egy sor gondolatot indít el bennem. Először is el tudják képzelni, hogy a svéd (hangsúlyozom, svéd!) mainstream média mennyire meri tiporni a transzneműek jogait? Én nem látom magam előtt azokat a svédországi televízió- vagy rádióműsorokat, ahol pellengérre állítják a transzneműeket. Hiszem, hogy nincs is így. S hogy a transzneműeket ritkán látják a televízióban? Becslések szerint az emberek egy százaléka transznemű Európában, így minden bizonnyal Svédországban is hasonló lehet az arány. Vagyis, ha ritkán kapnak helyet a műsorokban, akkor éppen annyiszor szerepelnek a médiában, amennyi a társadalomban elfoglalt helyük alapján megilleti őket. Bízom ugyanakkor abban, hogy máskor is jelen vannak a sajtóban, csak nem azért, mert transzok, hanem az elért eredményeiknek, érdemeiknek köszönhetően. Ez sokkal megnyugtatóbb lenne.

Akár már eddig is kinyílhatott a bicska az ember zsebében a transzneműeknek írt levél miatt, de a java csak most jön.

A svéd egyház ugyanis kijelentette: teljesen el kell utasítani a Biblia teremtéssel és annak biológiájával kapcsolatos nézetét, mert ez tele van gyűlölettel. Értik? Az egyház, amelynek „jogelődjét” Jézus alapította, azt mondja, hogy el kell utasítani a Biblia egyes részeit. Annak a Bibliának egyes ré­szeit, amely azoknak a könyveknek a gyűjteménye, amelyeket a zsidóság és a kereszténység Istentől sugalmazottnak és ennek okán szentnek fogad el, tehát a hit és az erkölcs területén általános mércének tekint. A svéd egyház a levélben végül felteszi a koronát az üzenetére, és azt írja: „Az emberiség a szivárvány minden színében fantasztikus és sokszínűségében is végtelen. Különbözőek vagyunk, és ez jó. És Isten látja, hogy ez jó.”

Magam nem merem venni a bátorságot, hogy azt mondjam, Isten örül-e annak vagy sem, amivé a civilizált, „fejlett” Nyugat alakul, csupán sejtéseim vannak. Úgy gondolom, ha elfogadjuk, hogy az Isten teremt minket, embereket – remélem, ez a svéd egyház számára sem kérdés –, akkor el is kell magunkat fogadni nőnek vagy férfinak. Ez már jóval a születés előtt eldől. Ha pedig bármi hatására ez valakiben megváltozik, az aligha Isten örömére történik, a nemi átalakító műtétekről pedig ne is beszéljünk. Ha ugyanis Isten egy nőt férfiként szeretett volna látni, akkor annak teremti. Ez vallási értelemben ennyire egyszerű.

Végül a svéd egyháznak is lehetne címezni néhány kérdést. Európa legnagyobb evangélikus egyháza a svéd családok, esetleg nagycsaládok mellett is ennyire kardoskodik? Vajon kiállnak-e eléggé a megszületett gyermekek mellett és legalább a szavak szintjén védelmükbe veszik-e azokat, akik abortusz miatt nem jöhettek a világra? Hitet tesz-e eléggé a svéd egyház a természet törvényei mellett, és felfogja-e, hogy az egyre kevesebb megszülető svéd gyermek miatt a jóléti skandináv államban felélik a jövőt? Félő, hogy ezekre a kérdésekre nem a válasz. Ez némi magyarázatot adna arra, hogy az utóbbi évtizedekben miért néptelenednek el Észak- és Nyugat-Euró­pában a templomok.

Elesik az utolsó védvonal.

(Borítókép forrása: MTI/EPA/Erik Simander)