Egy másodpercre hadd térjek vissza az őszödi beszédre és annak következményeire: 2006 őszén néhányan arról írtunk és beszéltünk, hogy Gyurcsány Ferencnek távoznia kell, de ez nem elég, a magyar kancellári rendszerben a kormányfő bukása a kormány bukását is jelenti, tehát előre hozott választásokra lenne szükség a politikai válság rendezésére. Azonban ott és akkor volt egy masszív konzervatív kör – Sólyom László akkori köztársasági elnök is idetartozott –, amelyik úgy vélte, hogy az előre hozott választás túl brutális eszköz, hiszen Gyurcsányt és a szocialistákat mégiscsak megválasztották 2006 tavaszán, tehát maradniuk kell négy évig, ha törik, ha szakad. Vagyis, nem bomlasszuk fel a „rendet”. Túl azon, hogy előre hozott választások garmadája történik évről évre a nyugat- és közép- és kelet-európai országokban, az eltartott kisujjúak még azt sem vették észre, hogy Gyurcsány a választások manipulálásával és elcsalásával önmaga, belülről borította fel az alkotmányos és jogállami rendet, s teremtett káoszt, politikai válságot, amelyet éppen az előre hozott választások tudtak volna kezelni, s a rendet helyreállítani.