Július közepén a hagyománynak megfelelően az idén is megkezdődik a bíróságokon a nyári szünet. Augusztus végéig csak a legsürgősebb ügyeket intézik el, döntenek például az előzetes letartóztatásról, egyes cégügyekről vagy a sajtóperekről.
A nyár ugyanakkor lehetőséget ad rá, hogy ki-ki átgondolja a saját tennivalóit, tapasztalatait. A kiindulópont ehhez az lehet, hogy az 1869. július 15-én kihirdetett törvény megteremtette a független igazságszolgáltatást Magyarországon. Az akkori jogszabály az ítélkezést végérvényesen különválasztotta a közigazgatástól, és deklarálta, hogy a bíró csak a törvénynek és saját lelkiismeretének van alárendelve. Ennek most éppen 150 éve, a szakemberek számon tartják az évfordulót.
Az évad lezárása előtt a hazai igazságügyben, igazságszolgáltatásban ismét felvetődött néhány, talán már megoldottnak vélt régi kérdés, s ezekre előbb-utóbb válaszolni kell. Ilyen például az: milyen legyen a bíróságok igazgatási rendszere, mikor vezessék be újra az önálló közigazgatási ítélkezést, hogyan alakuljon az európai bíróságok előtt zajló eljárások előkészítése, mi legyen a bírák fizetésével?
Ami a bíróságok igazgatását illeti: eleinte, a rendszerváltozás után az igazságügyi miniszter gondoskodott erről, vagyis az ítélkezés feltételeinek megteremtéséről. Később, az MSZP–SZDSZ-kormány idején úgy gondolták, demokratikusabb rendszer is elképzelhető, s létrehozták az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot. A bírósági elnökökből álló testület azonban csakhamar a torzsalkodások, civakodások színtere lett.
Minduntalan azt vizsgálgatták: kinek származik előnye, hátránya az aktuális megoldásokból, a vidék vagy a főváros érdekei érvényesülnek-e erőteljesebben? A helyzet szinte tarthatatlanná vált, új módszert kellett keresni. Így 2012-től az Országos Bírósági Hivatal elnöke és az Országos Bírói Tanács lényegében együttesen áll a bírói kar élén és dönt az ítélkezés technikai, személyi feltételeiről.
A korábban tapasztalt viták, viszályok azonban nem szűntek meg, szakmai berkekben időnként szinte érthetetlen ellenségeskedés tapasztalható. Lehetséges, hogy ennek maga a testületi igazgatás modellje az oka. Kérdés persze, hogyan lehetne gördülékenyebbé tenni a működést. Erre csak egy alapos alkotmányos, szakmai elemzés és egy új jogszabály adhatná meg a választ.
Az igazságszolgáltatás szereplőinek ugyanakkor most könnyebbség, hogy a jövő év elejétől valószínűleg nem indul be az önálló közigazgatási bíráskodás. Az Országgyűlés ugyanis a napokban határozatlan időre elhalasztotta a múlt év végén elfogadott törvény hatálybalépését. Hátrány nem ér senkit, hiszen a közigazgatási ítélkezés – az egységes bírósági szervezet részeként – jelenleg is zökkenőmentesen működik.
Hozzátartozik az is, hogy az elmúlt években éppen európai uniós felmérések igazolták, hogy a hazai közigazgatási és munkaügyi bíráskodás késedelem nélkül látja el feladatát. Mindemellett is tudni kell, hogy az önálló közigazgatási ítélkezés különös értéke a magyar jogfejlődésnek, s nagy veszteség, hogy a második világháború után – az igazságszolgáltatás elleni általános támadás időszakában – megszüntették az önállóságát.
A rendszerváltozást követően viszont hosszú időn át nagyon sokan dolgoztak azon, hogy az állam és polgárainak vitái, peres ügyei megfelelő keretek között záruljanak le. Ezek után legalábbis furcsa lenne, ha a történelmi előzmények és a korábbi évek szakmai sikerei ürügyként szolgálhatnának különféle politikai támadásokhoz.
Ha már az uniós elemzéseknél, fejleményeknél tartunk, felvethető az is, miképpen lehetne jobb eredményeket elérni az európai bíróságok előtt Magyarország ellen megindított eljárásokban. Ezek nagyon érzékeny ügyek, gondoljunk akár a kvótaperre vagy a zsebszerződésekkel összefüggő földügyi vitákra. Az idesorolható döntéseket olvasva néha az az ember érzése, hogy az uniós jogalkalmazók nem hallottak a római jogról, az EU szabályai pedig egyenesen kényelmetlenek a számukra.
Mintha megpróbálnának kibújni a paragrafusok alól. Ilyen körülmények közt a meginduló perekben valószínűleg nem elegendő a szolid, szakmai álláspont kifejtése, bármilyen magas színvonalú legyen is az.
Az alternatív megoldások felvetése, alkalmazása ugyanis mindig része a jogi eljárásoknak. Így az állam pereinek előkészítésekor is hasznos lehetne több tapasztalt, dörzsölt ügyvéd bevonása. A kellő jogi formulát meg kell találni akkor is, ha valójában politikai-gazdasági megfontolás húzódik a pereskedés hátterében.
A nyár nagy kérdése még, hogy lesz-e bírói fizetésemelés. Parlamenti meghallgatásán adott nyilatkozata szerint a hivatalba lépő új igazságügyi miniszter, Varga Judit igennel válaszolna erre a kérdésre.
A megfelelő színvonalú független igazságszolgáltatáshoz egyébként jó törvények, jogszabályok is kellenek. Így valósulhat meg a gyakorlatban az elkülönült hatalmi ágak együttműködési kötelezettsége.
