Mintha csak Agatha Christie lenne a nemzetközi pénzügyi rendszer szerzője: kiderül, hogy az orvos a gyilkos – írta a Nemzetközi Valutaalapról (IMF) 1990-ben Andor László a Szakszervezetek Gazdaság- és Társadalomkutató Intézete által kiadott, Adósság című tanulmánykötetében. Mint ismert, Andor László napjainkban Magyarország küldöttje az Európai Bizottságban (a szocialista kormány delegálta), és ő is egyetértett hazánk megbüntetésével.
A Magyar Nemzet keddi cikke szerint a politikus többször is hangoztatta, hogy az uniónak igenis vannak feltételei, hogy hazánk elkezdhesse a tárgyalást az IMF-fel. Éppen ezért figyelemre méltó, hogy 1990-ben még egészen más véleményen volt. Véleménye szerint a Nemzetközi Valutaalap a 80-as években tovább súlyosbította az eladósodott országok helyzetét.
Andor tanulmányában szinte minden ponton problémásnak látja a valutaalap „rendkívül udvariasan, ajánlások formájában előadott követeléseit”. A dolgozóknak ugyanis az IMF-doktrína szerint romló reálbérek mellett kellene javuló teljesítményt nyújtaniuk, miközben a külföldi tőkebefektetések minél gyorsabb megtérülését szorgalmazta, vagyis „rablógazdálkodásra ösztönzött”.
Andor szerint a képlet egyszerű, az eladósodott országoknak az IMF-megállapodást követően csak a meglévő kapacitásokból lehetett növekvő teljesítményt kihajszolni, miközben az adott ország hosszú távú érdekei – a kutatás-fejlesztés, oktatás- és infrastruktúra fejlesztése – nem érdekelte a nemzetközi pénzvilágot. A fejlesztések elmaradása miatt az adós országok kizárólag az árakkal, méghozzá egyre alacsonyabb áraival tudtak versenyezni, és nem a korszerű technikákkal, minőségi jellemzőkkel.
Andor László 2008 októberében – amikor a Gyurcsány-kormány a valutaalap ajtaján kopogtatott – már másképp vélekedett az IMF-ről: szerinte a valutaalap a nyolcvanas években a magyar reformok végigvitelében segített, amelynek során Magyarország a neoliberalizmus igazi példája lett a régióban.
origo.hu
Pánik a Tisza Pártnál: nem tetszik Magyar Péter dézsmaprogramja a híveknek
