Úgy tűnik, a sarkalatos törvények legtöbb külföldi bírálója talán el sem olvasta a kritikával illetett törvényeket – mondta el lapunknak Fodor Csaba, a Nézőpont Intézet elemzője. Véleménye szerint a bírálatok egy része természetesen szakmai alapú, így az Európai Bizottság vagy a Velencei Bizottság által megfogalmazott aggályok is, viszont a külföldi sajtóban számos csúsztatás is megjelent. A kritikák egyébként kevésbé az intézményi átalakítások, sokkal inkább a személyi változások miatt fogalmazódhattak meg – tette hozzá.
Tipikus félreértés volt például, hogy a bírák kinevezése egyetlen személy, az Országos Bírósági Hivatal elnökének döntésén múlik, azonban a törvény világos szakmai kritériumokat fogalmaz meg a bírójelöltek számára, akiknek személyére ráadásul bírákból álló tanácsok tesznek javaslatot – vélekedett az elemző.
Fodor a sokat támadott új választási rendszerről is szót ejtett. Szerinte ez annak a pártnak kedvez, amely 2014-ben a legtöbb szavazatot szerzi majd meg. Az egyéni választókerületek jelentősége nő, ami erősíti a többségi karaktert – tette hozzá.
Megegyezésre törekszenek
Nincs szigorúan két részre választva a négyéves kormányzás, a mostani személyi változások is inkább technikai jellegűek, és azt segítik elő, hogy a minisztériumok pontosan végrehajtsák a miniszterelnök által meghatározott stratégiai célokat – hangsúlyozta az elemző.
A határozott érdekérvényesítés mellett megegyezésre törekszik a kormány a nemzetközi politikában, amit jól mutat kompromisszumkészsége, valamint a költségvetési egyensúly megőrzésének szándéka – szögezte le Fodor a kormány külpolitikáját elemezve.
Legitimálhatják
Fodor elmondta, hogy a 2010-es választásokon világos felhatalmazást kapott a választóktól a Fidesz. Rámutatott arra, hogy a kormánypárt aktívan használja a kétharmadát, amit bizonyít az új alaptörvény megalkotása, az új választási rendszer létrehozása, a helyhatósági reform és a szimbolikus kérdések felvállalása. A kétharmados többség kritikusai arra szokták felhívni a figyelmet, hogy a Fidesz kiiktatja a fékek és ellensúlyok rendszerét, valamint a választási rendszer révén bebetonozza a hatalmát, de az elemző szerint a kormánypárt nem forgatta fel alapjaiban az állami intézmények közötti alkotmányos egyensúlyt.
Az átalakítások megítélése ugyanakkor végső soron a választókon múlik, a 2014-es szavazás pedig jórészt éppen arról szólhat majd, hogy a társadalom legitimálja-e az állami intézményrendszeren belüli átalakításokat – hangsúlyozta az elemző. Fodor szerint amennyiben az állampolgárok a hétköznapokban egy eddiginél jobban szervezett, hatékonyabb állami működéssel találkoznak, a választók bizalmának megtartása mellett háttérbe szorulhat az átalakítások hatalompolitikai célzatát hangsúlyozó érvelés. „Amennyiben viszont az átalakítás fő céljai nem valósulnak meg a gyakorlatban, a választók könnyen protestszavazatot adhatnak le a hatalommal való visszaélés vélelme miatt.”
---- Tiszteletben tartja ----
A jövőben, ha egyik erő sem szerez kétharmados többséget a politikai rendszer ismételten a konszenzusos rendszer felé indulhat – hangsúlyozta Fodor. Az önkormányzati reformról elmondta: a helyhatóságok – az elmúlt huszonkét év gyakorlatával szemben – nem lehetnek ellenérdekelt szereplői az állami működésnek, miközben az állam természetesen továbbra is tiszteletben tartja a helyhatóságok ésszerű autonómiáját. A területi kormányhivatalok törvényességi felügyeleti hatásköre ugyanakkor kontroll alatt tartja majd a jövőben a törvényi kötelezettségeinek eleget nem tevő helyhatóságokat – tette hozzá.
Fodor a választási rendszer átalakításáról úgy vélekedett, hogy a korábbi szisztéma komoly aránytalanságokkal rendelkezett, ezért is volt szükség a változtatásokra. Az új rendszer biztosítja a stabil kormányok létrehozását, de a politikai változatosság megmarad, helyet kapnak a kisebbségek és a határon túli magyarok is a parlamentben – vélekedett az elemző. Függetlenül továbbá attól, hogy milyen elv szerint jelöli ki egy politikai döntéshozó a választókerületi határokat, a jövőre nézve a döntésnek előre nem ismert mértékű kockázata van – mondta Fodor. A szavazótáborok ugyanis nem biztos, hogy egy későbbi választáson is egyben maradnak, vagy a soron következő voksoláson a korábbi választással megegyező pártra szavaznak – tette hozzá.
Ellenezték a cseh tagságot
Ulrich Kleppmann, a Hanns Seidel Alapítvány magyarországi képviselője úgy vélekedett a bajorországi kétharmados többségről, hogy azt nem lehet összehasonlítani hazánkkal, mivel a tartomány többek között nem rendelkezik önálló kül- és hadügyi politikával. Rámutatott arra, hogy a CSU 1974-ben négy mandátum híján majdnem kétharmados többséget szerzett, bár a szavazatok 62,1 százalékát besöpörte, de a választási rendszer miatt ekkora szavazattöbbséggel sem szerzett kétharmadot. A 2003-as választásokon a 180 helyből 124-et szerzett a CSU, amely a szavazatok 60,7 százalékát kapta. Szólt arról is, az akkori siker egyik eleme volt, hogy Edmund Stoiber roppant kicsi különbséggel vesztette el a 2002-es országos választást, és a bajorok többek között szolidaritásból voksoltak rá.
Kleppmann emlékeztetett arra, hogy a kétharmados többség megváltoztatta a tartomány alkotmányát, de az ellenzék is támogatta az átalakítást. Stoiber szigorú gazdaságpolitikát folytatott, amelynek eredményeként 2006-ra egyensúlyba került a költségvetés – tette hozzá. Átalakította a helyi adminisztrációt, feloszlatta a bajorországi legfelsőbb bíróságot, amely 1625 óta működött – ismertette a döntéseket az alapítvány képviselője. Kleppmann rámutatott, hogy Stoiber a K+F szektort felkarolta, valamint az oktatási rendszert is megreformálta, a 13. évfolyamot eltörölte. Kiemelte, hogy a kétharmados többség ellenezte Csehország EU-integrációját a Benes-dekrétumok kapcsán.
Megőrizték az arcukat
Szólt arról is, hogy a helyi pártszervezettel való megromlott viszony miatt 2007-ben Stoiber lemondott a miniszterelnökségről. Az őt követő Günther Beckstein sok hibát vétett, nem volt megnyerő személyiség, ami hozzájárult ahhoz, hogy a CSU a 2008-as választásokon 43 évet követően elveszítette a többségét, jelenleg a liberálisokkal kormányoznak. Kleppmann kiemelte, hogy a konszenzusok megkötése során mindkét politikai oldal megőrizhette az arculatát, de például a rendőrségi törvény esetében az ellenzék az átalakítás ellen volt. A kétharmados többség nem volt politikai kampánytéma a négy évvel ezelőtti tartományi választáson – tette hozzá.
