Fél Európának nem jött be a „megszorítósdi”

Magyarországgal kapcsolatban nehéz döntés előtt áll az Ecofin. Ráadásul kettészakadni látszik az unió is: tucatnyi ország helyezkedett a francia–német tengellyel szemben.

Bajban lehetnek az Európai Unió pénzügyminiszterei, amikor az Európai Bizottság javaslatáról kell majd szavazniuk márciusban. Nehéz döntést kell meghozniuk, ugyanis szerte az unióban nagyobb problémákkal küzdenek a tagállamok: Görögország megint épphogy csak elkerülte a csődöt, míg Spanyolországban rekordokat döntöget a munkanélküliség.

A spanyolok – akik ellen szintén folyik túlzottdeficit-eljárás – ráadásul óriási mértékű államháztartási hiányt közöltek hétfőn, továbbá az idei hiánycélt sem valószínű, hogy tartani tudják – ellenben emelnének azon. És akkor még nem tettünk említést arról a brit–holland kezdeményezésről, mely mögé tucatnyi uniós ország sorakozott: megszorítások helyett a növekedést ösztönöznék. De haladjunk csak sorban…

Görögországot meg kell menteni

„Merkozy” eltökélt a kilátástalan helyzetbe sodródott, utcai zavargásoktól sem mentes Görögország megmentésében. Angela Merkel német kancellár, valamint Nicolas Sarkozy francia államfő korábban már többször elmondta, hogy ha törik, ha szakad, de nem engedik a görögöket csődbe menni.

Ismerve napjaink uniójának működését: ami mellett a francia–német tengely kardoskodik, arról születik majd döntés az EU-ban. Merkel valahogy át tudta rugdosni a Bundestagon a második görög mentőprogram végrehajtásáról szóló javaslatot. Így Athén ismét pénzhez juthat, s egy darabig megint nem fenyegeti majd a csőd veszélye.

A „szelektív nem törlesztő”

A német „zöld jelzést” követően – attól függetlenül – a Standard and Poor’s is lépett: a hosszú és rövid távú szuverén adósbesorolásokat az eddigi „CC”, illetve „C” szintről „SD”-re – selective default, vagyis szelektív nem törlesztő kategóriába – süllyesztette. Mielőtt bárkiben is felmerülne a kérdés: innen még mindig van lejjebb.

Hosszú távú hitelminősítéseknél az S&P módszertanában még maradt két kategória: a „D” – ez gyakorlatilag a csődöt, a fizetésképtelenséget jelenti –, illetve az „NR”. Utóbbi a „nem értékelt” – not rated – kategória. Utóbbinak lehet jobban örülnének már Athénban… Ugyanakkor az S&P hozzátette, hogy ha a görög kormány – az újabb mentőcsomagja révén – rendezi az adósságcseréjét, akkor valószínűleg visszaemeli a „CCC” adósosztályzati kategóriába.

Eközben az Ibériai-félszigeten…

Spanyolországgal kapcsolatban sem olyan híreket várt az EU, melyet végül Cristobal Montoro pénzügyminiszter közölt hétfőn. 8,51 százalék. Ennyi lett a spanyol GDP-arányos államháztartási hiány tavaly – szemben a korábban tervezett 6 százalékkal. Az idei évre várt, s az Európai Bizottság által elfogadott 4,4 százalékos hiánycélt sem fogja tudni tartani Spanyolország. Ez ügyben a Mariano Rajoy vezette spanyol kormány feltehetőleg megpróbálja majd kilobbizni Brüsszelben, hogy öt százalék fölé vihesse a hiánycélt.

És ez még a kisebbik gond Spanyolország számára. A legnagyobb probléma az óriásira nőtt munkanélküliség, mely 15 éves csúcsot ért el, s jelenleg 22,9 százalék, míg a 25 éven aluliaknál közelít az ötven százalékhoz. A spanyol vezetésnek ráadásul a gazdasági visszaeséssel is meg kell küzdenie: az EB már módosította is 0,7 százalékos idei prognózisát, s 1 százalékos visszaesést vár, míg a Nemzetközi Valutaalap és a spanyol jegybank már 1,5-1,7 százalékos visszaeséssel számol 2012-re.

Tucatnyi uniós országnak nem jön be a „megszorítósdi”

Pedig a spanyolok követték az unió – főként a francia–német tengely által szorgalmazott – megszorítási javaslatait. Csakhogy beigazolódni látszik jó néhány elemzőnek a véleménye: az adósságválság ellen nem lehet csupán kiadáscsökkentéssel s újabb adók kivetésével küzdeni – ösztönözni kellene a növekedést is. Erről tizenkét uniós ország meg is fogalmazott egy levelet, melyben kifejtik, hogy erőteljesebb gazdasági növekedésösztönző pontokkal gazdagítsák a március első két napján tartandó EU-csúcsértekezlet napirendjét.

Az Európai Tanács elnökének, Herman Van Rompuynek megküldött levelet Nagy-Britannia és Hollandia dolgozta ki, de rajtuk kívül aláírta még Spanyolország, Olaszország, Észtország, Lettország, Finnország, Írország, Csehország, Szlovákia, Svédország és Lengyelország is. Enzo Moavero, olasz Európa-ügyi miniszter Brüsszelben elmondta, hogy a levelet több országnak is megküldték – így Német- és Franciaországnak is –, de az együttműködést csak azokkal folytatták le, akik „érdeklődést tanúsítottak”.

„A válság, mellyel szemben állunk, a gazdasági növekedés válsága is” – áll az igen lényegre törő megállapítás a levélben. Ugyanakkor mégis jogos: jelentős növekedés mellett tényleg bravúr lenne válságról beszélni, így az aláíróknak végeredményben igazuk van. Ráadásul Olli Rehn, az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyi kérdésekben illetékes alelnöke múlt héten közölte, hogy az unióban stagnálás, míg az euróövezetben 0,3 százalékos csökkenés várható. Mindenesetre jelzésértékű, hogy a britek újfent szembementek a francia–német irányvonallal.

Ehhez képest Magyarországgal szemben…

Az egyre csak sokasodó euróövezeti bajok mellett Brüsszelnek mégis van ideje Magyarországgal foglalkoznia. Mint ismert, az Európai Bizottság azt javasolja a tanácsnak, hogy jövő januári hatállyal függesszék fel 495 millió euró – mai árfolyamon mintegy 143,5 milliárd forint – hazánknak szánt kohéziós, vagyis felzárkóztatási támogatási összeg folyósítását. Erre az EB szerint azért van szükség, mert Magyarország nem teljesítette deficitcsökkentési kötelezettségeit.

Összességében ezzel még nem is lenne gond. Több ok miatt. Egyrészt mert Magyarországgal szemben már 2004 óta folyik túlzottdeficit-eljárás, s a költségvetés évről évre meghaladta a 3 százalékos plafont, másrészt eleddig „megúsztuk” az elmarasztaló döntéseket. Ami akár most össze is jöhet, ha március 13-án úgy dönt az EU pénzügyminisztereinek tanácsa (Ecofin).

Bár jelentős forrásmegvonással akkor sem kell majd számolni, ha átmegy az uniós pénzügyminisztereken az EB javaslata. Ugyanis nem sűrűn fordul az elő, hogy egy tagország száz százalékban lehívja kohéziós forrásait adott évben. A 2013-as keretnek a 495 millió euró mintegy 29 százaléka. 2011-ben pedig a lehívható keretünk mintegy háromnegyedét használtuk fel. Tehát ha teljesen véletlenül jövőre is hasonló arányban hívnánk le az uniós támogatásokat, akkor 68 millió euró lenne a tényleges „megvonás”, mely nagyjából 20 milliárd forintot tehetne ki. Ez pedig nem egy jelentős költségvetési tétel.

Ugyanakkor a fentebb említett európai történések, hírek tudatában még mindig nehezen „értelmezhető” a bizottsági javaslat…