Mintha két Amerika lenne. A Szabadság-szoboré, a liberális tankönyvíróké, a keleti és nyugati parti sajtóé, a megmondóembereké, akik szeretik más országoknak, kultúráknak előírni, hogyan rendezzék be az életüket, mit értsenek a demokrácia és a jogállamiság alatt, amikor e szavak elhagyják arra érdemtelen ajkaikat. És egy másik Amerika, amelyikben a rendőr Floyd és Garner nyakát szorítja, az amelyik – nem félreértés – helikopterről ledobott plasztikbombával füstöl ki egy philadelphiai radikális fekete közösséget, gyerekek életét is kioltva. Nemrég írtunk e hasábokon erről a kínos 35. évfordulóról.
King tiszteletes 1963-ban fogalmazta meg az álmát, de Amerika azóta sem lett színvak, az etnikai voks sokat számít ma is. Ennek most sürgető tétje van. Joe Biden a 41 milliós fekete közösség – politikailag korrekt divatszóval: az afroamerikaiak – szavazataira bazíroz. 2016-ban a feketék 89 százaléka a demokrata Hillary Clintont támogatta a republikánus Trump ellenében, „álmos Joe” pedig – ahogy az elnök hívja – hajlamos készpénznek venni a novemberi támogatásukat is. Mint a minap mondta, nem igazi fekete, aki vacillál közte és Trump között – ez felháborodást váltott ki a pártján belül és a feketék között is, Biden bocsánatkérésre kényszerült. Mármost Minneapolis élén demokrata polgármester áll, a városban szinte egypártrendszer van, egyetlen republikánus sem ül a képviselő-testületben. A világ nem olyan fehér és fekete, mint egyesek gondolnák.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!