Az új Európa építői

„Magyarországra érkezem egy új Európát építeni” – nyilatkozta az olasz politika üdvöskéje, Matteo Salvini belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes.

Európa polgárai akkor járnak jól, ha nem Emmanuel Macron francia elnökre, hanem Olaszországra és Magyarországra hallgatnak a határvédelem ügyében Forrás: facebook.com/orbanviktor

„Magyarországra érkezem egy új Európát építeni” – nyilatkozta az olasz politika üdvöskéje, Matteo Salvini belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes. Jólesik ezt hallani nekem, aki még élénken emlékszem a 2010 előtti magyar külpolitikára, a „merjünk kicsik lenni!” eszmeiségére. Kicsi ország vagyunk, szoktak aggodalmaskodni a megalkuvók, de én azok hitét osztom, akik szerint mindenkinek akkora szelet és szerep jut, amit kivív magának.

És miképp is értelmezhető Salvini nyilatkozata? Hát úgy, hogy az új Európa építése Magyarországon kezdődik. És ez bizony már fényévekre van attól a jelentéktelenségtől, melyet belénk, patrióta magyarokba próbáltak sulykolni azok a kishitűek, akik feltétel nélkül bele akarnak simulni bármely, mások által diktált világrendbe.

A 2010 utáni bátor, szókimondó magyar külpolitika meghozta a gyümölcsét. Bár megosztók vagyunk, tematizáltuk a közbeszédet, miniszterelnökünk mára az európai politika egyik vezéregyénisége. Az illiberalizmus fogalma az utóbbi évek egyik leggyakoribb politikai toposzává vált, pedig ha úgy vesszük, egy nyári szabadegyetemen, fesztiválon hangzott el.

Azóta már nemcsak a magyarok, hanem egész Európa várja, mi fog elhangzani Tusványoson, mert a globális politikai meglátásokból hamarosan valóság lesz, évek óta ezt bizonyítja be az eltelt idő.

Nem hiába találkozott – szimbolikusan – Matteo Salvini és Orbán Viktor Röszkén, a migráció megfékezésére épített kerítésnél. Emlékszünk – nem volt olyan rég –, micsoda felháborodás övezte a kerítés megépítését a Merkel-féle Willkommenskultur ideológiája uralta Európában. De kit is igazolt az idő? Bizony, nem Merkel asszonyt, aki gyakorlatilag már csak nyugalmazott politikusnak számít.

A kerítésnél pedig egy új Európa építői találkoznak. Mondhatni úgy is, hogy az új Európa megépítésének előzménye egy határvédő kerítés megépítése volt. Egy Európáé, amely képes – és legfőképpen végre meg is akarja – védeni magát. Mert hiába enyhült ideiglenesen a migrációs nyomás, nagy valószínűséggel csak egy kis ízelítőt kaptunk abból, amit a jövő tartogat számunkra.

A Salvinival való találkozót megelőzően Orbán Viktor azt nyilatkozta a La Stampa olasz napilapnak, hogy a migráció továbbra is a világpolitika legnagyobb puskaporos hordója. A demográfiai mutatók magukért beszélnek: Európa népessége egyre csökken, a Száhel, az arab világ és Fekete-Afrika népszaporulata pedig a legmagasabb a világon. Hiába dugjuk a fejünket a homokba, ez a rideg valóság.

A találkozó nem csak szimbolikus mivolta miatt izgalmas. Nyakunkon az európai parlamenti választások, nem egészen egy hónap múlva már ismerni fogjuk az EP új összetételét.

A százalékarányok nem tartogatnak a közvélemény-kutatások tévedéseinél nagyobb meglepetést, de azt még nem tudjuk, milyen új szövetségek lesznek – ezekben van ugyanis az európai politika változásának igazi potenciálja.

És az átrendeződések tektonikus mivolta leginkább azon a két politikuson múlik, akik tegnap találkoztak. Mindenki szeretné tudni, mi van a fejükben és mit terveznek négyszemközt.

Napokig fogják boncolgatni Orbán és Salvini elejtett, kétértelmű kifejezéseit, mondatait, és megpróbálják kikövetkeztetni, megrendül, bebukik-e az Európai Néppárt, lesz-e új, keményvonalas pártszövetség, mely alternatívát kínál a baloldallal és a liberális ideológiával megalkuvó konzervatív EPP-vel szemben.

Úgyhogy ez a találkozó felpörgeti a választások izgalmát, mert felmérhetetlen jelentősége lehet annak, mit beszéltek meg a kulisszák mögött. Ezt persze még egyelőre nem fogjuk megtudni, marad a bizonytalanság, de örvendetes a tudat, hogy immár beleszólásunk, mi több: meghatározó szerepünk van a nemzetközi politikában.