Juody húszéves szíriai fiú. 2015 augusztusában – emlékszünk, a migrációs válság csúcspontján – tették ki egy autóból Passaunál, a német–osztrák határon. Az akkor 16 esztendős srác úgynevezett kísérő nélküli kiskorú menedékkérő lett, miután szülei nélkül tántorgott végig Európán. Három és fél éve egy svábföldi településen él német nevelőszüleivel és azok fiával. A Bernhardtékról szóló riport pár hete jelent meg a Badische Zeitungban.
A német politika egy része most ezrével akar olyanokat Európába hozni, mint Juody is volt. Márpedig amit a németek akarnak, annak Európában súlya van. A betelepítési kvótába csaknem belebukott uniós migrációs politika langyos állóvizébe karácsonyra Robert Habeck dobott jókora követ. Ő a Zöldek társelnöke, a német határokon túl még kevéssé ismert politikus, de ne lepődjünk meg, ha a 2021-es választások után a gyengélkedő szociáldemokratákat az ökopárt váltja a kormányban. Márpedig a Zöldek migrációpártibbak.
Három német tartomány máris bejelentkezett a görögországi szigeteken tengődő kiskorúakra, és Európa még el sem fogyasztotta a karácsonyi étket, mire az is kiderült: az uniós politika fősodra – Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter képében – már az EU-támogatások megvonásával fenyegeti a migránsbefogadástól elzárkózókat, így hazánkat is. Asselborn szerint erőteljesen negatív következményekkel kell hogy járjon, ha egy tagállam elzárkózik az olyan alapvető „emberiességi kérdések” megoldásától, mint a kiskorú menekültek befogadása. A zsúfolt táboraikról elhíresült szigeteken több mint ezer, Görögország egészében több mint ötezer olyan 18 éven aluli menedékkérő él, mint amilyen Juody is volt.
Az Asselbornnal készült interjú december 25-én, este 19 óra 32 perckor jelent meg a Der Spiegel magazin oldalán. Karácsonyeste a keresztény lelkiismerettel játszadozni nem túlságosan fair – és nem is elegáns, ha egy luxemburgi szocialista pápább akar lenni Ferenc pápánál. A katolikus egyházfő karácsonyi beszédében támaszt kért a szenvedő szíriai gyermekeknek és általában mindazoknak, akik kivándorlásra kényszerülnek, és temetőkké változó sivatagokon, tengereken kelnek át. De Ferencnek a munkaköri kötelessége a lankadó keresztényi lelkiismeret ébresztgetése, míg Asselbornnak – és Habecknek – nem az.
Ez nem babra megy. Asselborn utal arra, hogy az uniós tagországok (értsd: Kelet-Közép-Európa) együttműködési hajlandóságát az EU-költségvetésből való részesedésükkel köti össze. Ott, ahol én nőttem fel, ezt zsarolásnak hívták, de felvilágosult újságíróként be kell látnom, ilyesfajta vád csak Donald Trumppal szemben jogos, aki Ukrajna megsegélyezését kötötte kívánságainak teljesüléséhez. Európában nem járja az ilyesmi!
Nagyon is járja, persze. Elvi alapon nem kellett neked a felnőtt szíriai? Akkor fogadj be kiskorút, ennyire már nem lehetsz keresztényietlen! Annyi bizonyos, a gazdag nyugat-európai országoknak van mozgásterük, hogy az EU következő büdzséjében a saját megfontolásaik szerint zárják-nyissák a csapokat. Ahogy Brüsszelben az idei évet a brexit uralta, úgy 2020 minden bizonnyal a költségvetési alkudozások jegyében telik majd el. A dörzsölt Asselborn pedig tudta, hol kell úgy betennie a cipőjét az ajtórésbe, mint egy rámenős amerikai porszívóügynök. Gerd Müller, az illetékes német miniszter – névrokona a világbajnok labdarúgónak – azt felelte Habecknek, a gyerekeknek ott kell segíteni, ahol jelenleg is vannak. Csakhogy ha ezt Gerd Müller mondja, az rendben lesz. Ha mi mondjuk, nem lesz rendben.
