A veszély óriási. Írókról, a legkülönfélébb művészekről, politikusokról derül ki rendre, hogy képtelenek voltak megálljt parancsolni legalantasabb vágyaiknak. Tele van az a ’68-as bagázs is pedofilokkal, akik megöregedvén beleuntak a jólét elleni lázadásukba, ellepték a politikai döntéshozatal és a közélet meghatározó pozícióit, és ezekből a székekből próbálják nyakunkba varrni az újbalos, neomarxista ideológián nyugvó globalista rémálmot, amit kevert népességen alapuló multikulturális nyílt társadalomnak becéznek, pedig elég lenne létező kommunizmusnak mondaniuk.
Mi, magyarok Daniel Cohn-Bendit nevét tanultuk meg egy életre ebből a fajtából, akinek könnyebben járt le s föl a slicce az óvodások között, mint a gyorslift az Európai Parlament épületében. Ez a bagázs magyarországi csatlósaikkal karöltve azon dolgozik, hogy dekriminalizálják a pedofíliát, vagyis azon mesterkednek, ne legyen bűncselekmény beteg agyuk undorító ocsmánysága.
Nagyon figyeljünk tehát oda, ki hová áll ebben a kérdésben. Gyerekeink jövője, az ország, a haza sorsa múlik azon, sikerül-e megfékezni ezeket a törekvéseket, és visszazavarni az összes sötét gazembert oda, ahonnan jött. A pokol legmélyebb fenekére.
(Borítóképen: Daniel Cohn-Bendit; Forrás: MTI/EP/Fred Marvaux)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!