El a kezekkel!

Tele van az a ’68-as bagázs is pedofilokkal, akik megöregedvén beleuntak a jólét elleni lázadásukba és ellepték a közélet meghatározó pozícióit.

Strasbourg, 2013. július 2. Az Európai Parlament által közreadott képen Daniel Cohn-Bendit, az Európai Zöldek francia-német frakcióvezetõje felszólal a Rui Tavares portugál zöldpárti európai parlamenti képviselõ által készített, a jogállamiság magyarországi helyzetérõl szóló jelentésrõl folytatott vitában az Európai Parlament plenáris ülésén Strasbourgban 2013. július 2-án. (MTI/EP/Fred Marvaux) Fotó: Fred Marvaux

Én csak az apák nevében beszélhetnék, de jól tudom, az édesanyák ugyanúgy tigrisként ugranak, ha gyermekeiket a legcsekélyebb veszély fenyegeti. Amikor pedig a veszély óriási, akkor az apák és anyák saját élete is alárendelődik a csemeték megóvásának. A híreket figyelve felmerül a kérdés, okozhat-e bármi nagyobb és maradandóbb kárt egy fejlődésben lévő testnek, egy még kialakulatlan személyiségnek annál, amikor egy aberrált gazember úgy elállatiasodik, hogy perverz szexuá­lis vágyait gyerekeken éli ki.

Higgyék el, mielőtt írni kezdtem, számoltam tízig, és hitem parancsának engedelmeskedve megpróbáltam szeretni a pedofil bűnbanda tagjait. De ha én is a pokolra jutok ezért, akkor is azt mondom, az ilyeneket csak akkor tekinthetjük Isten képére formált felebarátainknak, ha azonnal elzárjuk őket a társadalom normális részétől, és akár életük fogytáig arra kényszerítjük őket, hogy bánják meg bűnüket, és vezekeljenek. Isten talán meg tud bocsátani nekik, egy édesapa és egy édesanya sohasem.

Olvasom, hogy ezek között volt olyan, aki saját gyermekét abuzálta, és az erőszakról készült képeket megosztotta a többi sátánfajzattal. Erősen próbára tesz bennünket a Jóisten, mert ezt az elvetemültet sem üthetjük szívlapáttal, hanem el kell tűrnünk, hogy neki is lesznek majd jogai, mentő körülményeket keres majd az ügyvédje, szinte hallom, amint azzal érvel, hogy csak sajátos módon fejezte ki szülői szeretetét. Milliók nevében kívánom, hogy Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője sikerrel járjon, és sikerüljön a lehető legnagyobb mértékben szigorítani az ilyen bűncselekmények miatt kiszabható büntetést.

Gyanítom, hogy olvasóink között is többen vannak, akik mellé gyerekkorukban kényelmetlenül közel ült a nagybácsi az ünnepi asztalnál, vagy egy idegen a strandon. Bízom benne, hogy sikerült időben odébbállni, mielőtt a túljátszott simogatás fogdosásba csapott volna át. De akiknek nem volt ilyen élményük, azoknak is meg kell érteniük, hogy a most bilincsbe vert banda áldozatai soha nem tudják kiheverni az őket ért traumát. Soha nem lesznek egészséges, boldog felnőttek. Derékba törték az életüket, elvettek tőlük mindent, mielőtt bármit kaptak volna az élettől. És mindezt miért? Hogy néhány elmebeteg szabadnak érezhesse magát néhány pillanatig? Az embernek kél káromkodni kedve…

A veszély óriási. Írókról, a legkülönfélébb művészekről, politikusokról derül ki rendre, hogy képtelenek voltak megálljt parancsolni legalantasabb vágyaiknak. Tele van az a ’68-as bagázs is pedofilokkal, akik megöregedvén beleuntak a jólét elleni lázadásukba, ellepték a politikai döntéshozatal és a közélet meghatározó pozícióit, és ezekből a székekből próbálják nyakunkba varrni az újbalos, neomarxista ideológián nyugvó globalista rémálmot, amit kevert népességen alapuló multikulturális nyílt társadalomnak becéznek, pedig elég lenne létező kommunizmusnak mondaniuk.

Mi, magyarok Daniel Cohn-Bendit nevét tanultuk meg egy életre ebből a fajtából, akinek könnyebben járt le s föl a slicce az óvodások között, mint a gyorslift az Európai Parlament épületé­ben. Ez a bagázs magyarországi csatlósaikkal karöltve azon dolgozik, hogy dekriminalizálják a pedofíliát, vagyis azon mesterkednek, ne legyen bűncselekmény beteg agyuk undorító ocsmánysága.

Nagyon figyeljünk tehát oda, ki hová áll ebben a kérdésben. Gyerekeink jövője, az ország, a haza sorsa múlik azon, sikerül-e megfékezni ezeket a törekvéseket, és visszazavarni az összes sötét gazembert oda, ahonnan jött. A pokol legmélyebb fenekére.

(Borítóképen: Daniel Cohn-Bendit; Forrás: MTI/EP/Fred Marvaux)