„Magyarország ma Európa legklerikálisabb országa”; „Nos hát: az 1901–1905 évek alatt a következő irányokat vette a magyar középiskolai ifjúság életalapító hajlandósága: Hittanhallgató lett 12,5 százalék, jogász 23 százalék […] Tehát butító és az élettől másokat is visszatartó papok lesznek az ifjainkból”; „Jelen voltam egy párizsi kerület »republikánus, szocialista és antiklerikális ifjúságának« összejövetelén. A legkomolyabban tárgyalták, hogy majd annak idején melyik párizsi templomot milyen közcélú helyiséggé kell alakítani”; „A hölgy gondolkozott egy kicsit, már amennyire egy francia és vallásos nő gondolkozni képes.” Lehülyézett keresztények? Kereszténységellenes hangulatkeltés? Ezek a sorok bármelyik magyarországi balliberális orgánumban is elhangozhattak volna. Csakhogy bő száz évvel ezelőtt írta őket egy hírhedt publicistánk.
Nesze neked, magyar!
Az amerikai külügy 2023-as Magyarország-jelentése kis túlzással arra jutott, hogy továbbra sem bírunk késsel-villával étkezni.