Minőségi különbség

A dilettáns politikus egyik legfőbb ismérve, hogy azt is képtelen megjegyezni, mit mondott előző nap, vagy ha emlékszik, akkor nemtelen egyszerűséggel letagadja saját szavait.

Budapest, 2018. szeptember 3. Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke a Tóth Bertalannal, az MSZP elnökével, frakcióvezetõjével tartott sajtótájékoztatón az Országgyûlés Irodaházában 2018. szeptember 3-án. MTI Fotó: Kovács Tamás Fotó: Kovács Tamás

A dilettáns politikus egyik legfőbb ismérve, hogy azt is képtelen megjegyezni, mit mondott előző nap, vagy ha emlékszik, akkor nemtelen egyszerűséggel letagadja saját szavait, és a döntéseiért sem vállalja a felelősséget. Bármelyik verzió az alkalmatlanságát bizonyítja, intellektuá­lis, illetve morális szempontból.

Az elmúlt napokban a zuglói parkolási rendszer körül kibontakozott adok-kapok túlmutat a konkrét ügyön, pontos látleletet ad az ellenzékről és annak vezető politikusairól, jelen esetben a baloldali főpolgármester-jelöltről. Karácsony Gergely olyan „erős” hetet produkált, amivel méltó kihívóvá avanzsált. Na nem Tarlós István regnáló budapesti vezetőnek, sokkal inkább az MTVA-székházban tavaly decemberben talajgyakorlatokat bemutató ellenzéki képviselők szintjéhez igazította a lécet.

Zuglóban sajátságos módon több száz milliós veszteséggel működik a parkolási rendszer, a polgármester viszont a felelősség vállalása és a hibák mielőbbi kijavítása helyett olyan nevetséges indokkal próbál hárítani, hogy kénytelen volt aláírni a szerinte is több sebből vérző szerződést. Persze korábban még tagadta azt is, hogy bármi köze lenne a parkolási rendszer bevezetéséhez, az előző, fideszes vezetésre próbált mutogatni. Amikor kutyaszorítóba került, mert a nyilvánvaló tényeket – az általa kezdeményezett, majd aláírt szerződést – már nem tagadhatta, szövetségeseit, a szocialistákat mártotta be.

A már addig is nívótlan nyilatkozatsort a baloldali előselejtezőn elbukott volt főpolgármester-jelölt Horváth Csaba hajlította igazi paródiába, amikor hirtelen védelmébe vette Karácsonyt. A teljes ellenzéki sajtót is megdöbbentve azt állította, hogy két-háromszázmilliós nyereséget termel Zuglóban a parkolási rendszer. Természetesen nem történt csoda, csupán annyi, hogy Horváth összekeverte a negatív és a pozitív előjelet, a veszteségből így lódított nyereséget.

Mellesleg azt is elárulta, hogy jó eséllyel ő lehet az ellenzék polgármesterjelöltje a kerületben. Mérget azért ne vegyünk rá, de a felhozatalt szemlélve akár még be is futhat, ellenkező esetben pedig marad a neki már megszokott második hely.

Zugló lakóinak sem mindegy, hogy kik közül választhatnak majd ősszel, az elmúlt négy és fél év vegetálása, Karácsonyék semmittevése, helyenként rombolása után végre megérdemelnék, ha felelős és hozzáértő vezető venné kezébe a karmesteri pálcát. Szélesebb kitekintésben talán ennél is fontosabb, hogy a 2010 óta elért eredményeket ne tékozolják el dilettánsok, Budapest fantasztikus adottságait, vonzerejét és az ebből adódó gazdasági lehetőségeket az életminőség további javítására, a főváros fejlesztésére használjuk fel. Erre ma Tarlós István és a Fővárosi Közgyűlés kormánypárti többsége jelenti a garanciát, jelenleg nincs alternatíva.

Budapest jövője nem lehet pártkérdés, teljes félreértés az ellenzék stratégiája, amely mindent alárendel egyetlen célnak, Orbán Viktor és a Fidesz–KDNP megbuktatásának. Az önkormányzati választás nem a kormányzati hatalomról szól, városok, falvak mindennapjai múlnak azon, hogy milyen vezetők kerülnek döntési helyzetbe.

Az ellenzék azonban nem tanul a leckékből, a kijózanító hatású választási vereségekből, ezúttal is erőlteti a teljes körű összefogást, a szivárványkoalíciókat helyi szinteken, és a fővárosiak nyakára ültetnék azt a Karácsony Gergelyt, aki egy budapesti kerületben is csak a házmester szerepét volt képes betölteni, fontos döntésekbe saját bevallása szerint nem volt beleszólása.

Októberben eldőlnek a nyitott kérdések, a választók józan értékítélete minden bizonnyal felülírja majd a pártpolitikai érdekeket.