Süllyedő mentőcsónak

Az MSZP hajótöröttjei most még öt embernek könyörögnek ki helyet a másik, baloldali hajóroncsra.

Tóth Bertalan rekorder a megbízási szerződések terén Fotó: Havran Zoltán

Bő három évtizede is gyanúsnak éreztem az akkori, már végét járó, szocialistának nevezett rezsim propagandaszövegét a rothadó kapitalizmusról. Bár a legvidámabb barakk vörös őrsége mindent megtett azért, hogy ez a kép beigazolódjon, a történelem vihara megmutatta, a polgári világ az a masszív szikla, aminek az egyre halványuló, mára már csak rózsaszín hajó nekiment, s napról napra mélyebbre süllyed. Az egykori állampárt unokáinak már a mentőcsónakja is csak sodródik, és süllyed annak ellenére, hogy sorra ugrálnak ki belőle azok, akik eddig ezzel a hajóval evickélve próbáltak meg előrejutni a politika tengerén. El lehetne itt gondolkodni azon, kik is azok, akiknek szokásuk elsőként elhagyni a süllyedő hajót, de hát ez a lélekvesztő már egy rozoga, toldozott-foldozott, tutajnak sem nevezhető tákolmány. Hogy Fülig Jimmyt idézzük: azt a roncsot, amit már csak a lyuk tart fent a vízen, a patkányok is messze elkerülik.

Az MSZP hajótöröttjei bíznak ebben a lyukban. Most még ötszázalékos támogatottsággal öt embernek könyörögnek ki helyet, hogy vontatókötélre vegye őket a másik, baloldali hajóroncs. Amire már átugrott a lőrinci és az óbudai polgármester, az újpesti alpolgármester, hogy a matrózokról ne is beszéljünk. A másik hajó kapitánya, Gyurcsány Ferenc – ha már a rejtői hasonlatokat használtuk fentebb – olyan módszerekkel csábítja magához a süllyedő hajó legénységét, hogy abba még Piszkos Fred is belepirult volna, pedig ő bottal kábította el a matróznak szánt kikötői csavargókat. A kábulat itt is megvan, tudniillik, hogy ez a kapitány egyáltalán képes a hajót kormányozni. Ezt csak az aknára futott Őszöd-cirkáló partra úszott hajótöröttjei hiszik el, ha belenéznek a tükörbe. Nem véletlenül: ez a tükör torzabb képet ad, mint a valóság. Aki pedig erre fel merte hívni a figyelmet, azt már korábban kidobták a hajóból.

Navigare necesse est. Hajózni kell. Még ha csak sodródnak is. Még ha nő is van a hajón, ami a világ matrózai szerint a legrosszabb ómen, bár Kunhalmi matróz bátorsága megkérdőjelezhetetlen, tudja mindenki, hogyan szokott nekicsapódni a kabinajtóknak. Az MSZP maradéka mégis hajózni akar. Olyan hajó árnyékában, ahol a hajózáshoz egy picit is értő Botka, Mesterházy, Bajnai, de még a Momentum nevezetű lilára festett gőzös vezetői sem akarnak átkelni a túlsó partra. A DK nevű hajó sem annyira szép, mint amilyennek először látták, Gyurcsány rá­adásul nem jó kapitány. Nem csak azért, mert hazudós és szereti a whiskyt, kapitányoknál ez egyáltalán nem meglepő. Ám azoknál, akik egy országnyi utassal a fedélzeten akarnak vízre szállni, már megkérdőjelezhető a tengeri romantika alkoholszaga, még akkor is, ha a régi matrózmegfigyelés szerint a részeg ember mindig igazat mond.

Aki hazudik éjjel és hazudik nappal, az ne kormányozzon, még egy halastavon sem. Ha a rózsaszínű mentőcsónak utasai ezzel az áramlattal akarnak sodródni, az persze legyen az ő bajuk. Csak félő, hogyha beevic­kélnek az igazi, nagy hajók útjába és végképp elsüllyednek, akkor majd a másik, vétlen kapitány lesz a hibás. Mert hibás az mindig van, a rossz tengerész ugyanis arról ismerszik meg, hogy ahelyett, hogy hajózna, mindig az áramlatot, a szelet, a vitorlát, a másik hajót, vagy éppen az utast a hibáztatja. Ebből a helyzetből pedig nincs az a mentőcsónak, amivel partra lehetne jutni, törvényszerű a süllyedés. A hajótörötteknek egy szerencséjük van, hogy bárhogy szeretnek ezzel riogatni, ebben a tengerben nincsenek cápák. Ezt is túl fogják élni, de remélhetőleg egyszer végre rájönnek ők is: hajózni annak kell, aki tud is.