Törökországot, ha megtámadják a kurd gerillák, akkor a NATO hadban áll, vagy mindenki legyint, hogy a törökök kivételek? Mennyire lehet jóban lenni az oroszokkal? Csak annyira, amennyire az amerikaiaknak ez még belefér?
A NATO a túl sok érdek széttartása miatt valóban válaszúton áll, s mint annyi más régi nemzetközi szövetség, alapos reformra szorul. Ennek elmulasztása esetén óhatatlanul felmerül az egységes európai védelmi szövetség iránti igény, amely talán kompatibilis lehet a NATO-val, de az valószínű, hogy Washington nem érzi így. A 70. évfordulós megemlékezés tanulságos így történelmi szempontból, hiszen egységet a nyugati világ katonai koalíciója nem tudott felmutatni, de fejlődési lehetőséget igen, de legalábbis az irányok sejthetők.
Csak nem szabad hagyni magunkat elcsábítani az egyre bulvárosabb konferenciaszenzációktól. A politikusok is emberek, a mai korban pedig rendkívül nagy súlya van annak, hogy milyen az emberi kapcsolat két vezető között, és az aktuális politikus hogyan tudja magát menedzselni a sajtó segítségével. De azért nem Kanada fogja megmondani, merre is kellene haladnia a NATO-nak, viszont egyértelmű, hogy Justin Trudeau ellopta a show-t, s furcsa lett volna, ha Macron nem áll mellette.
A kanadai–francia összeborulás kapcsán pedig csak Charles de Gaulle volt francia államfő 1967-ben, Montrealban elhangzott szavaira kell visszaemlékezni: Éljen a szabad Québec!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!