A teljességre törekedve

Hagyományos kőszínházi színészet, úgynevezett alternatív kísérletek, valamint a pódiumművészet továbbgondolására tett erőfeszítések egyaránt jellemzik Dóczy Péter (képünkön) alkotói pályáját, aki több mint egy évtizednyi vidéken eltöltött csepürágás után választotta a számtalan buktatóval fenyegető szabadúszó létformát. A művésszel legközelebb – október 18-án – a Nemzeti Múzeum Lapidárium kávézójában találkozhatnak a Szilágyi Domokos Kényszerleszállásai című előadóestjén.Harmadéves gimnazistaként az ELTE felvételi előkészítő tanfolyamán szerzett tudomást arról, hogy színművészetis rendezőhallgatók diákokat keresnek vizsgaelőadásaikba. Igaz, Péter filmrendezőnek készült, azonban a Szkénében látott Sarkadi-darab, a Kőműves Kelemen, Paál István színrevitelében olyan elementáris hatást gyakorolt rá, amelynek köszönhetően sorra lépett fel az Ódry Színpad produkcióiban. 1975-ben, első sikertelen felvételijét követően, egy évet a Nemzeti Színház színészképző stúdiójában töltött, ahol – mint mondta – a pályát meghatározó személyiségektől tanulhatott, majd következett a Színház- és Filmművészeti Főiskola. A veszprémi Petőfi Színházban kezdte pályáját, amelyet két évad után hétéves miskolci szerződés követett. Korán belekóstolhatott az apaságba, hiszen legidősebb gyermeke ma már tizennyolc éves orvostanhallgató. 1985-ben jött létre a máig játszott Szilágyi Domokos-estje. – Olyan korszaka volt ez az életemnek, amikor szinte mindenütt ott voltam a városban. Bár rengeteg munka adódott a színház falain belül, rendkívüli irodalomórákat tartottam középiskolákban, s önálló estekkel léptem fel az egyetemisták előtt. Szerencsémre a Tympa-non Kollektív Ház lakója lehettem, ahol olyan csapat élt, amelynek tagjai a kulturális életet meghatározó, új dolgokat hoztak létre. – A többi közös helyiséggel, műtermekkel, gyermekjátékokkal gazdagított épületben megfértek egymás mellett építészek, iparművészek, sőt egy orgonakészítő is, aki helyben alkotta hangszereit. Csiszár Imrét, a miskolci társulat művészeti vezetőjét kinevezték a Nemzeti Színház élére, így került Péter a fővárosba, igaz, mindössze egyetlen évadot töltött a nagy múltú teátrumban. A Nemzetiből való távozás nem szegte munkakedvét, szabadúszó életét, az első évadjait kóstolgató MU Színházban kezdte. – Kovács Gerzson Péter, az együttes művészeti vezetője olyan előadást kívánt színre állítani, amelyben a zene, a tánc a mozdulatokat, illetve a hangokat inspiráló szövegkörnyezetbe ágyazódik. E gondolat nyomán született Esterházy Péter Dasy című művére támaszkodó Ideiglenes cím elnevezésű közös produkciójuk. Az előadással felléptek Londonban, Frankfurtban, Berlinben, Antverpenben. Egy párizsi színházi fesztiválról két díjat is hazahoztak, itthon pedig 1993-ban elnyerték a legjobb alternatív előadásnak járó kitüntetést. – Szabadúszóként könnyebben tudom egyeztetni elfoglaltságaimat, elsősorban a családra kell tekintettel lennem. Felesége, s két kisebbik gyermekének anyja, a „köny-nyebbség kedvéért” szintén színész: Román Judit, a József Attila Színház művésze. Bár Péternek, mint minden szabadúszó kollégájának, a mindenkori elérhetőség létszükséglet, nincs, és, állítja, nem is lesz mobiltelefonja. – Biztosan konzervatív vagyok ezen a téren, de rettenetesen zavar, amint a villamoson utazva olyan módon kell részt vennem mások magánéletében, ahogy nem akarok. Tudom, mekkora szükség van az efféle technikai csodákra, mégis mindenekelőtt a közvetlen emberi kapcsolatokban hiszek. Következő szerepe a Goethe Ős Faustja nyomán készülő német nyelvű előadás címszerepe lesz, a szekszárdi Deutsche Theater színpadán. A Duna Televízió támogatja a Hervai Gizella halála előtt három hónappal készített ön-interjújából színpadra álmodott estjének képrenyős feldolgozását. – Ez a film arról beszél, milyen fontos az ember számára anyanyelve, hiszen itt tudnak legmélyebbre hatolni gyökereink.