Az áttörés küszöbén

Mindenki egyetért abban, hogy az északír békefolyamatról tartott megbeszélés után elhangzottak jelentések, de abban is, hogy csak a vég kezdetét jelentik anélkül, hogy biztosan megítélhető lenne belőlük, minek a végéről beszélünk. A belátható időn belüli megegyezés reményének a végéről vagy az eddig eredménytelennek látszó huzavonáéról.A tények könnyen összegezhetők. Az elmúlt tíz hét hivatalosan a tavalyi nagypénteki megállapodás végrehajtásának áttekintése volt, George Mitchell szenátor amerikai békéltető elnöklete alatt. Mitchell ritkán nyilatkozik hivatalosan, ezért nyilatkozatainak mindig súlya van. Hétfőn este azt mondta, hogy derűlátó, mert meggyőződése, hogy a szembenálló felek most már világosan látják és értékelik egymás problémáit. E nyilatkozat magyarázata az, hogy Mitchell úgy látja: mindkét fél tárgyalóiban megvan a közeledési és megegyezési szándék, de mindkettő nehezen tudja az általa képviselt közösségek szélsőséges elemeinek a beleegyezését megszerezni, ha a másik fél nem tesz engedményeket. A második világháború alatt szállóigévé vált, hogy egy hajókaraván sebessége a leglassabb teherhajó sebességével egyenlő. Ez esetben a megállapodási készség a két közösség – a protestáns unionisták és a katolikus köztársaságiak – legszélsőségesebb elemeinek békülési hajlandóságával mérhető. A jelek arra mutatnak, hogy a brit és az ír kormány, valamint az amerikai békéltető elfogadja Gerry Adams csoportjának jóhiszeműségét, vagy legalábbis azt, hogy valóban nem tudnak parancsolni az IRA terroristáinak. A két közösség képviselete az elmúlt hónapok alatt kikristályosodott. Míg az unionista oldalt vitán felül David Trimble, a legmérsékeltebb unionista párt, az UUP vezetője képviseli, addig a köztársasági oldalon a megrendült egészségű John Hume mértéktartó Szociáldemokrata Munkáspártjának, az egykor legbefolyásosabb katolikus pártnak a kezéből egyértelműen a legszélsőségesebb politikai csoportosulás: a Sinn Fein kezébe került át a vezetés. Ez részben okozója az alkudozás lassúságának, részben viszont azt a reményt kelti, hogyha ilyen körülmények között sikerül megegyezni, akkor a megállapodás betartása is valószínűbb. Erre mutat Gerry Adams hétfői nyilatkozata is, amely minden eddiginél közelebb került ahhoz az ígérethez, hogy az IRA megkezdi a fegyverek beszolgáltatását. A program egyszerű és lényegében nyilatkozatok sorozatából fog állni. November végéig az IRA-nak ki kell nyilatkoztatnia, hogy támogatja a Sinn Fein tárgyalóit és kész betartani az általuk tett ígéreteket, David Trimble-nek pedig meg kell győznie az UUP Tanácsát, hogy az általa tett engedményekért elegendő engedményt kap cserébe. Decemberben meg kell kezdenie munkáját az új végrehajtó testületnek, amelyben a két közösség osztozik a hatalomban. Januárban John de Chastellaine kanadai tábornoknak, a Mitchell-bizottság katonai szakértő tagjának kell jelentést tennie arról, hogy miként halad az IRA lefegyverzése. A bizonytalanság két fő oka, hogy egyrészt a két fél nem feltétlenül egyformán értelmezi, milyen nyilatkozatra van szükség a hírhedt IRA részéről, másrészt mindenki tudja, hogy a szándékolt rendezésben az unionisták a folyamat legeslegvégét látják, míg a köztársaságiak számára ez csak állomás az egyesítés felé vezető úton. A tárgyalás még mindig egy kötéltánchoz hasonlít, de legalább jelenleg úgy tetszik, hogy senki sem próbálja rázni a kötelet.A Sinn Fein nyilatkozatban nyilvánította ki, hogy teljesen lemond az erőszakról, és kizárólag a békés és demokratikus politizálás mellett kötelezi el magát. Kinyilvánította, hogy a félkatonai csoportok leszerelése létfontosságú az északír tartós politikai rendezés véghezvitelében, és elkötelezte magát amellett, hogy mindent megtesz a fegyverbeszolgáltatás megvalósításáért. A Sinn Fein nyilvános kötelezettségvállalása az erőszakról való lemondásról létfontosságú volt ahhoz, hogy a tavaly áprilisban aláírt északír békemegállapo-dás a megvalósulás szakaszába kerülhessen.