Az első kínai szexmúzeum

Sanghajban megnyílt a kifinomultan erotikus kultúrájú, de a témát évtizedeken át tabuként kezelő Kína első szexmúzeuma. Sokéves gyűjtőmunka eredményét tárta a nyilvánosság elé magánmúzeumában Liu Dalin, a Sanghaji Egyetem nyugdíjas szociológiaprofesszora, aki több mint hatvan könyv és a kínaiak szexuális szokásairól készült első – és eddig egyetlen – átfogó felmérés szerzője.A 6000 éves civilizáció kevéssé ismert oldalát mutatják be a jadekőből és elefántcsontból faragott hímvesszőutánzatok, párzó porcelánállatkák és humoros szexjátékok. Az 1200 darabos kollekció kisebb példányai zárt vitrinben, a nagyobb darabok megvilágított emelvényen láthatók, angol nyelvű magyarázat kíséretében. „A nemiség megismeréséhez ismerni kell a szexualitás történetét” – vallja a 67 éves, halk szavú családapa, akin egyáltalán nem látszik, hogy tabuk lerombolására tette volna fel az életét. Gyűjteményét nem is szórakoztatásnak tekinti, hanem a nevelés komoly eszközének a nemiséget újra felfedező hatalmas nemzet számára. Kínában radikális fordulatnak számít, hogy már nyíltan lehet beszélni a nemiségről. Miután 1949-ben átvették a hatalmat, a kommunisták elfojtották a nyílt szexualitást, amelyet a henyélő, elnyomó gazdagok kedvteléseként szapultak. A gazdasági reformok két évtizede azonban magával hozta a fellazulást ezen a téren is. A nagyobb városokban házasság nélkül is, nyíltan együtt élnek párok. Már nem érvényesítik olyan szigorúan a házasságon kívüli szexet és a homoszexualitást tiltó törvényeket. Megszokott jelenség a prostitúció, és rádiós terefereműsorokban nyíltan vitatkoznak a házasélet problémáiról, telefonos forróvonalak adnak lelki segítséget a magányos „melegeknek”. Kaphatók szexuális felvilágosító könyvek is, bár tilosak a nemi aktus leplezetlen ábrázolásai, köztük azok a császárkori regények, amelyeket külföldön az erotikus irodalom klasszikusaiként tartanak számon. (Magyarországon hosszú évekig a Szép asszonyok egy gazdag házban című régi kínai regény volt jóformán az egyetlen legális erotikus irodalom.) Dalin közvetlen összefüggést lát az oldott társadalmi magatartás és a gazdasági virágzás között. „Ha egy társadalom hanyatlik, a hatalmasok aggódni kezdenek, és elveszik a szabadságjogokat, beleértve a szexuális szabadságot is” – mondta a professzor az AP tudósítójának. Rámutatott, hogy szexuálisan legnyitottabb korszakát Kína gazdasági és kulturális virágzása tetőpontján, a Tang-dinasztia alatt (VII–X. század) élte át. Az egyedülálló, külföldön is nagy feltűnést keltő gyűjtemény egyes darabjait Hongkongban, nagyobb részét azonban az anyaországban vásárolta fel a múzeumigazgató olyanoktól, akik évtizedeken át rejtegették ezeket a pajzán régiségeket. A tágas, világos helyiségekben elrendezett múzeum külön szekcióban mutatja be a szexualitás vallási emlékeit – benne hindu és buddhista erotikus szobrokat –, a homoszexualitás kínai történetét. A múzeumnak vannak „bizalmas” részei is. Egy kormányzati tisztségviselő kérésére lezárt helyiségben tartják viszont a Kínából, Japánból, Thaiföldről és Indiából, részint a X–XIII. századi Szong-dinasztia idejéből származó festményeket, amelyek szemléletesen ábrázolják a nemi aktusokat. Gazdag a múzeum termékenységbálványokat, fallikus kultuszokat bemutató szekciója. Több tucat porcelán-, fa-, vas- vagy jadefallosz látható itt: a nagyobb méretűeket az ősök oltárára, parányi változataikat pedig a gyerekek övére helyezték az ártó tekintetek elleni védelemre, vagy éppen a megcsonkított eunuchok koporsóiba tették, hogy hiánytalan testben születhessenek újjá. A termékenységet szimbolizálja egy béka formájú, 5000 éves cserépedény felpuffadt hasa. Meddőség elleni fogásként közösülési jeleneteket ábrázoló követ helyeztek az ágy alá. Meztelen nők kicsiny szobrait tették az agglegényként meghalt férfiak sírjába, kárpótlásul azért, mert nem volt pénzük feleséget vásárolni. A holtak arcát, hímtagját vagy hüvelyét vasmaszkkal fedték le. A drága belépődíj és a reklám hiánya miatt egyelőre csak kevés látogatót vonz az ősi kínai szexkultúra múzeuma, de a gyűjteményt éveken át féllegálisan üzemeltető igazgató ezt nem is bánja, mert attól tart, hogy a túl nagy tolongás nem tetszene a kommunista hatóságnak.