A 2000. évi költségvetés-tervezetben az Állami Számvevőszék jelentése szerint nem jelenik meg a bevételi oldalon a belföldi állampapír-kibocsátás tervezett előirányzata. Ennek összege volt az idei év első felében 1380 milliárd forint. Az Államadósság Kezelő Központ állampapír-forgalma 1999 első felében több mint 11 ezer (!) milliárd forint volt. Ráadásul az államháztartási törvénynek nem tesz eleget a költségvetés-tervezet – mondja az ÁSZ-jelentés –, mivel a törvénnyel egyidejűleg kell jóváhagyni a költségvetési hiány finanszírozásának módját. Ez a tervezetben nem teljesül. Az említett központi költségvetési hiány tervezett nagysága egyébként majdnem 400 milliárd forint. A számvevőszék a helyszíni ellenőrzés alapján készített jelentésében megállapítja: az, hogy a tervezet az állampapír-kibocsátások bevételi előirányzatait nem számszerűsíti, eltér az államháztartási törvény és a számviteli törvény előírásaitól. A költségvetési tervezet egyik bekezdése azonban – fűzi hozzá a jelentés –, ha a tervezetet elfogadják, „legitimálja ezen tervezési gyakorlatot”. Vagyis e szakasz elfogadásával a más törvényekkel való ellentmondást törvénybe foglalják – de ezzel nem szüntetik meg. (Részlet a tervezet 44. paragrafusából: „A fejezet belföldi hitelfelvételei (…) előirányzattal nem rendelkeznek, és (…) a központi költségvetés hiánya vagy többlete alakulásának, valamint az állampapír-piaci helyzetnek megfelelően teljesülnek.”) Az ominózus 44. paragrafus 3. bekezdésének elfogadásával a képviselők összeghatár nélküli – tulajdonképpen „biankó” – felhatalmazást adnak a költségvetési szerveknek, hogy állampapír-kibocsátás segítségével vonjanak be forrást. A törvényjavaslat 44. paragrafusának elfogadásával az a különös helyzet állna elő, hogy az Országgyűlés tudatosan egy korábbi törvényeknek ellentmondó javaslatot szavaz meg.
„Megállítja a BKV-t, nem fog sz…rozni”
A Városháza-gate kulcsfigurája már 2021 nyarán arról beszélt, hogy Karácsonyék a tömegközlekedéssel zsarolják majd a kormányt. Később ez meg is történt.
