időjárás 26°C Konstantin 2022. május 21.
logo

Büdös lecsó korbáccsal

Gajdics Ottó
1999.11.10. 23:00

Bizonyára kevesen tudják a Napi Magyarország olvasói közül, mi az a Baloldali Front. Annyira nem is fontos ez a tudás, mégis, néhány tanulságos következtetés levonása érdekében idézzük a szervezet politikai programjából. A Baloldali Front kommunista, antifasiszta, internacionalista ifjúsági szervezet. Humanisták is: szerintük minden társadalom legfőbb értéke az ember. Senki nem kényszeríthető arra, hogy fegyvert fogjon embertársai ellen. Ugye milyen szép? De mielőtt kedvet kapnánk a belépésre, helyezzünk a nem éppen dicső közelmúltban kiüresedett lózungok mellé néhány mondatot abból a Lecsó című sokszorosított papírhulladékból, amit a Munkáspárt székházában „szerkesztenek”, és a Baloldali Front november 7-i felvonulásán osztogattak. Ebben Van az Orbán Viktornak pisztolya? címmel cikknek nevezett szellemi terméknek álcázva szavakat írtak egymás alá-mellé. Többek között a következőket: „1941 áprilisában Teleki gróf, az ország akkori miniszterelnöke átengedte a német csapatokat. Igaz, lelkiismeretével nem tudott elszámolni, öngyilkos lett. Lassan Viktornak is határoznia kell. Bár valószínűleg nem a pisztoly fog hiányozni a döntéshez.” A baloldali irónia eme gyöngyszeme röviden úgy hangzik, hogy a jelenlegi kormányfő lője főbe magát, mert a koszovói háború idején (az MSZP-vel ellentétben!) következetesen kiállt a NATO elképzelései mellett. Ifjú humanistáinktól ennyi tellik. Legfőbb érték az ember, kivéve a miniszterelnököt. Elfogadhatatlan az emberek faj, vallás vagy nemzetiség szerinti megkülönböztetése, de az pusztuljon, aki nem a Baloldali Front nézeteit vallja. Szerencsére nincsenek túl sokan ezek az elmebetegek. Legalább húszan lézengtek a nagy októberi felvonuláson is. A meglehetősen büdösre sikeredett Lecsót sem fogyasztja néhány mazochista szerkesztőn kívül senki. Amiért mégis szót érdemelt ez az egész, az nem más, mint hogy a nyilvánvalóan szélsőséges, uszító, gyűlöletkeltő szabadcsapat és irományai még véletlenül sem háborították fel és nem késztették elhatárolódásra a szélsőségekre egyébként oly érzékeny független sajtó munkatársait. Kovács László elvbarátai sem figyelmeztették a jelentéskreáló nemzetközi kollégákat a szélsőbaloldali veszélyre. Nehéz nem arra gondolni, hogy a „kis Sztálinok” hozzájuk mégiscsak közelebb állnak. Pedig itt középen semmivel sem hangzik barátságosabban korbácsaik pattogása.