Dajkamesék

Németországban megdöbbenést keltett, amikor kiderült, a volt NDK „demokratikus ellenzékének” többsége a Stasi ügynöke volt. A diktatúra maga kreálta, ellenőrizte, irányította saját ellenzékét. Nálunk sajnos a dokumentumok túlnyomó többségét még időben megsemmisítették, az átvilágítást elszabotálták. Így a mi „demokratikus ellenzékünk” továbbra is a hősi ellenállók pózában tetszeleghet annak ellenére, hogy már régen nyíltan is együttműködik az egykori „üldözők” utódpártjával, az MSZP-vel. A nem kommunista gyökerű polgári pártokat pedig még nála is jobban gyűlöli. Néha azért mégiscsak előkerül egy-egy dokumentum. Mint amikor találtak egy dokumentumot a belügyben, mely kifejezetten tiltotta a demokratikus ellenzék tagjainak fizikai bántalmazását. Vagy amelyik szerint Demszky úr önként jelentkezett a politikai rendőrségen. Tehát az sem volt igaz, hogy „állástilalom” alatti lett volna, mivel addig is a SZÖVOSZ előadójaként dolgozott, de a látogatás után sokkal jobb állást kapott az elit-marxista folyóiratnál, a Világosságnál. Eléggé különösnek tartottuk, hogy a demokratikus ellenzék egész működése alatt egyetlen tagját sem ítélték börtönbüntetésre, de ráadásul a kegyetlen üldözésről is kiderül, hogy nem volt igaz. Kőszeg Ferenc Demszkyt védelmező cikkeiből például kiderül, hogy ő még a rendszerváltás után is találkozgatott régi államvédelmis tisztekkel, akiktől baráti tanácsokat és tippeket kapott. Mégpedig Orbán Viktor ellen, mivel az államvédelmisek feltételezték, hogy Kőszeg úr is ugyanannyira utálja Orbánt szovjetellenes beszéde miatt, mint ők maguk. Pedig Orbán ekkor még nem is jelentette ki, hogy „összenőtt, ami összetartozik”, mert az csak valamivel később történt, hogy az ávós és funkcionárius szülőktől származó állítólagos „ellenálló” kádergyermekek nyíltan is elkezdték együttműködésüket az egykori ávósok és funkcionáriusok pártjával. Grósz Károly mondogatta annak idején, hogy ami a rendszerváltásból nyilvánosságra került, az csak dajkamese felnőtteknek.