Előre!

Rácz pajtás, aki civil foglalkozását tekintve úttörővezető, jelenleg nem ért semmit, csodálkozik, és némileg fel van háborodva. De ami ennél is nagyobb baj, mert nem lehet rajta segíteni, Rácz pajtás rosszkor született. Jó húsz esztendővel ezelőtt ugyanis, amikor Rácz pajtás még egyszerű kétkezi úttörő lehetett, hasonló esetekben az ember szólt a rajvezetőjének, az őrsi gyűlés elé vitte a dolgot, előbb jó alaposan megvitatta magamagával a döntést, majd ezt elmondta a többi pajtásnak, akik szavaztak, általában helyesen, hisz ritkán volt tartózkodás... Rácz pajtás most bajban van. Évtizede elzakatolt az utolsó „Zsuzsi-vonat”, a kiváló úttörők már nem járnak KISZ-előkészítőkre, karácsonykor (pardon, „fenyőünnep-kor”) Kádár pajtás már nem fog kezet a jövő szocialista embertípusának válogatott képviselőivel. Rácz pajtás egyedül maradt, épp a legnagyobb ínség idején. Pont most, amikor a Fidesz ifjúsági szervezete (biztos csupa cserkész, pfúj, pfúj, pfúj!) törvényjavaslatot kíván előkészíteni, mely megtiltaná a politikai pártoknak, hogy tiszta lelkületű, gyanútlan gyermekek közt hintsék az igét, terjesszék az eszméket és rögeszméket. Ez nem tetszik hát Rácz főpajtásnak, el is ment a tévébe (a KISZ-bizottságra már nem mehetett), hogy elmondja, milyen orcátlanságra készül ez a gaz Fidelitas. Rácz pajtás sok hülyeséget mondott, de nem hülye, valamit tudhat, különben nem merte volna hülyének nézni a tévé előtt ülőket. A sok közül megpróbálom a legszebb gondolatmenetet tartalompontosan idézni. Megtudhattuk, hogy különféle nemzetközi szervezetek a legmagasabb szintű emberi jognak tekintik a gyermekek jogait, s ezért milyen alapon lehetne őket megfosztani a politikai tájékozódás jogától? Ezt mondta hát – többek között – Rácz pajtás, és nem szakadt le fölötte a plafon, ami ékes bizonyítéka annak, hogy manapság a tévéstúdiókból nem spórolják ki az anyagot... Sok mindenről azonban – talán véletlenül? – nem beszélt Rácz pajtás. Például, hogy az autóvezetés és a nemi élet gyakorlása is alkotmányos alapjog. Mégis, ha meglátnám, hogy nevezett pajtás kiskorú gyermekét valaki beülteti a volán mögé (a másik példa taglalásától most tekintsünk el!), bizony mondom, letörném annak mind a két kezét! Aztán a „politikai pedofília” egyéb, az elmúlt tíz esztendőben burjánzó vadhajtásairól is mintha elfeledkezett volna Rácz pajtás. Először ugye volt a KISZ-vagyon, ami szinte háborítatlanul átvándorolt a BIT kasszájába. Ahol a pénz, ott a siker: a ’94-es választáson negyven BIT-es nyomult be MSZP-s páncélban a parlamentbe. Köztük többek között a későbbi, szóra sem érdemes munkaügyi miniszter, Kiss Péter és Schmuck Andor. Ugye ismerős ez utóbbi név? Igen, igen, ő volt az elvben iskolásoknak szánt Xénia-láz program egyik atyamestere, amely keretében hol MSZP-hez közeli vállalkozó energiaitalát reklámozták, hol fideszes frakcióvezető titkos megfigyelésére adtak megbízást... Hát ilyen kicsi a világ, Rácz pajtás! Amúgy, megvallom, nekem személyesen semmi bajom ezzel a snájdig főúttörővel. Szép szabatosan fogalmazott, néha még a vitapartnerét is hagyta szóhoz jutni. Csak az nem tetszett, de nagyon, amikor bőszen elkezdte a függetlenségét bizonygatni. Hogy nekik semmi közük a Xéniához, se a baloldali ifjak tömörüléséhez, soha nem írtak alá semmit senkivel. Akkor vajh miért tiltakoznak ilyen bőszen a törvényjavaslat ellen? Melyik párthoz tartoznak, ha nem tartoznak egyikhez sem? Nem lett volna böcsületesebb inkább kiállni ország-világ elé, és azt mondani: „Hölgyeim és uraim, minket a hideg kiráz az efféle ötletektől, aggódunk az MSZP jövőjéért, elöregedőben a párt, szükségünk van egy olyan rétegre, amelyik talán még mindent elhisz!” Ha ez bekövetkezik, ígérem, kiállok egy békebeli számháborúra Rácz pajtással, sőt még egy klassz honvédelmi napot is tarthatunk együtt! Addig azonban figyelmébe ajánlom azt a bizonyos emlékezetes 12 pontot. Az egyik emígyen szólt: „Az úttörő mindig igazat mond!”