Gerontológia

Az ország sok problémája közül az egyik, hogy a mai magyar öregembert az égvilágon senki sem hallgatja meg. A mai magyar öregember nincs beszélő viszonyban a többi generációval, nincs aki meghallgatná, így aztán többnyire egymás közt kommunikál a bérház gangján, és ez nem az igazi. Valamikor, az ántivilágban, amikor még szabályos párbeszéd zajlott a generációk között, sokkal kisimultabb öregemberek szaladoztak a világban. Akkor, ha az ember megkérdezte Józsi bácsit, hasogat-e a reumája, már eleve számolt azzal, hogy Józsi bácsi képes és leírja a teljes kórismét, az előzményeket meg a lefolyást. És Józsi bácsi tényleg minden esetben részletesen elmondta, hogyan kezdődött a hasogatás (először keresztül hasogatott, aztán meg kasul), miáltal az ember szépen felkészülhetett az öregségre, vagyis cseppet sem lepődött meg, amikor egy szép napon beállt a nyavalya a derekába. De ami a legfontosabb: Józsi bácsira is jótékonyan hatott a beszélgetés, lappadni kezdtek a fölhevült ízületek, az elszíneződések felszívódtak, a hasogatás megszűnt, Józsi bácsi meg beindult az éjszakába, mint hajdanán... Hát ez hiányzik a mai világban! Egy ember kéne, aki meghallgatná Józsi bácsit, akinek lenne türelme, stílusa, és egy kicsit alá is kérdezne ennek a Józsi bácsinak („ne kapkodjon má’ Józsi bácsi, részletezze a témát!”), mire Józsi bácsi azonmód kisimulna, mint puplin ing a vasaláskor, és azonmód belemenne a reumatémába. Ha kell is a nyugdíjemelés meg a szociális védőháló, ez itt a lényeg: kell egy ember, aki odafigyel Józsi bácsira, aki kedvesen elévődik vele, meg szelíden odább taszítja, hogy nagy franc maga, Józsi bácsi, csak nyomja itt ezt a reumaszöveget, nemhogy a body klubba menne ezzel a frankó fizikummal. Sajnos, a pillanatnyi valóság más, a fiatalabb generáció közömbösen átlép Józsi bácsin, lelkiéletére, kórisméjére nem kíváncsi, bölcsességére nem figyel oda. És erre az sem magyarázat, hogy a fiatalabb korosztály ma saját magán is közömbösen átlép, és csak türemkedik előre, mint ökör az itatóvályúnál.