Kamara

Könnyű dolgom lesz, csak idézek. Már sok cikk jelent meg a kamarai törvény öt éve alatt, de a törvény által sújtottakat még senki sem hallgatta meg. Amíg a KISOSZ segítette az anyagbeszerzést, addig jó volt. Erre jött a kamara. Megalakulásáról egyetlen iparos sem tudott, csak az érkező csekkekből észleltük, hogy itt vannak. A törvény a kisipar segítségét ígérte, viszont öt év alatt nem tett mást, mint csekkeket küldött. Jöttek a csekkek! Az újságjukban fotót közöltek a kamara vezérkaráról, alatta a szöveg: Bajorországban vacsoráztunk... Ízlett a vacsora? Kisiparosokat ilyen megaláztatás csak a Rákosi-érában érte. Most annyi jogunk sincs, mint egy macskának, ha belecsíp a bolha. Orbán Viktor a tévében többször hangoztatta: tiszteli a polgári szabadságjogokat. Tisztelje is, ez a miénk, ne öljék meg a kisipart. Ezt a törvényt a megjelenése után sok ezren támadtuk, eredménytelenül. Az eltelt öt év bebizonyította, hogy a törvény rossz. Többségünk nem fizeti a tagdíjat. Olyan szervezet, mint a Gyáriparosok Szövetsége is állást foglalt: befizetett sokmilliós tagdíjat. A semmibe. A vonatkozó törvényt most decemberben talán módosítják. A kormány állást foglalt a kötelező kamarai tagság eltörléséről. Ez a minimum, de ezt a törvényt nem módosítani, hanem szétzúzni kéne a megalkotókkal egyetemben... Az idézet folytatódik: a kamarát a nyugati jogharmonizációra hivatkozva hozták létre – jaj, de szépen hangzik! Vagyis a kérdés megoldott – lenne. A kamara létszáma ma ötször-tízszer nagyobb, mint az Országgyűlésé. Kéne egy törvény, amely megsemmisíti ezt az egész borzalmat, és visszacsinál mindent úgy, ahogyan az régen működött.