Napló és nyakló nélkül

Mindig sajnáltam, most idősen meg igazán, hogy túlságosan lusta voltam mindig a naplóíráshoz, vagy nem éreztem eléggé fontosnak, ami velem történik vagy amit én gondolok a világról napi lebontásban. Így aztán derekasan összefolynak emlékezetemben az évek, egy-egy új önéletrajz írása közben döbbenek rá, micsoda gomolygó massza az egész életem, még a legfontosabb dátumokra sem emlékszem, a kül- és belpolitikai történésekre is csak homáyosan és bizonytalanul. Pedig rendes újságolvasó és hírfogyasztó voltam világéletemben, hírekkel kelek és fekszem, mióta az eszemet tudom. Így év vége felé minden lap megjelenteti majd az év krónikáját, szerepel majd benne a balkáni háború, ár- és belvíz, felsorolják majd a nevezetesebb politikai botrányokat és bűnügyeket – de vajon mi kerül bele a történelemkönyvekbe mondjuk 2020 táján, amit én szerencsés esetben megérhetnék, de aligha valószínű, hiszen a magyar férfiak várható élettartama Európában a legalacsonyabb, 62 év. Vagyis a magyar férfiak többsége még nyugdíjazás előtt meghal, nem is értem az OEP gondjait, hiszen ennél jobb üzlet talán nincs is a világon, nyugdíjjárulékot szedni olyan emberektől, akik nyugdíjat sosem fognak kapni. Nos, a 2020-as magyar krónikában 1999 feltehetőleg nyugalmas békeévként fog szerepelni, a jövendő nebulóinak csak a NATO-csatlakozást kell megjegyezniük, az eminensek talán azt is tudni fogják, hogy a magyar gazdaság hosszú válság után erősödni kezdett, és az infláció végre egy számjegyűvé vált. Az összes többi „ügy” és hercehurca csak archivált, s azóta talán megszűnt újságokból idézhető fel, a Lockheed-ügytől a megfigyelési botrányig, a Whiskystől Tribuszernéig. Orbán Viktor magyar miniszterelnök neve fennmarad, de a kormány tagjait aligha tudja majd bárki is fejből felsorolni, s arra sem fogunk emlékezni, ki volt éppen az MSZP és az SZDSZ elnöke, sőt e betűszók feloldása is komoly nehézségekbe fog kerülni. Akkor már – régi EU-tagokként – zsörtölődve számlálgatjuk euróinkat, és gyanakodva tekintünk a felvételüket sürgető tagjelölt államokra. Nem lesz az sem jobb világ, csak más, akkor is fogunk bosszankodni, hogy ritkán jár és lassú a Hegyeshalom–Záhony közötti földalatti. S ha egy kis balszerencsénk van, még akkor is Demszky Gábor lesz a főpolgármester. Remélem, kevésbé lusta és önmagukat fontosabbnak gondoló honfitársaim azért szorgalmasan vezetik naplójukat, s elkönyvelik a nyakló nélküli, apróbb-nagyobb gyalázkodásokat is, melyeket akkor már mosolyogva olvasnak a történészek. Akkor már bizonyosan nem jel- vagy szitokszó lesz a polgár, s a civis Hungaricus végre megbékél önmagával. Kívánom magunknak, hogy megérjük, jó egészségben és jó memóriával. Hogy ne felejtsük el, kik rontották el jókedvünket 1999 karácsonya előtt.