Magyar boltban a polgár elindul vásárolni. Vesz cipőt, ruhát, élelmiszert, miegyebet, fizet sokszor nem is keveset. A vételár sok mindent tartalmaz: az alapanyag árát, az előállítási költséget, a munkabért és járulékait, a szállítási költséget, a hasznot és az áfát is. Nagyon kevés az a hely, ahol a megvásárolt áruhoz blokkot, számlát adnak, néha még külön kérésre is nehezen. Ez a mi rossz szokásunkon is múlik, ugyanis nem kérjük. Nem szoktatjuk rá a pult túloldalán állókat, hogy igenis szükségünk van a számlára. Pedig milyen sok következménye van ezeknek a naponta ki nem állított számláknak. Az általunk vásárolt termékek 25 százalékos, az élelmiszerek 12 százalékos általános forgalmi adót, áfát tartalmaznak. Az áfa bekerül az ország költségvetésébe, és ha nem is közvetlen, de közvetve visszakapjuk, talán az egészségügy, talán az oktatás vagy bármi más területén. Még saját érdekünkben is elfelejtjük elkérni, pedig e nélkül nem tudjuk garanciális követeléseinket sem érvényesíteni. Még azt sem tudjuk ellenőrizni, hogy két vagy netán három tételt számított fel az eladó – „urambocsá!” – egy helyett. A ki nem adott számlák áfa-tartalma a kereskedők, vállalkozók zsebeit gyarapítja az ország költségvetése helyett. Nem kis összegről, milliárdokról van itt szó. A sokat emlegetett nyugati demokráciákban – erkölcsileg is – mélységesen elítélik az adócsalókat. Nálunk pedig a hatóságok, a több millió havi forgalomhoz képest pár tízezer forintos büntetéseket alkalmaznak. Pedig ez bizony a mindennapos, látható és kézzelfogható szürkegazdaság.
origo.hu
Riasztott az MNB: száznál több ügyfél nevében félmilliárd forint hitelt vettek fel csalók
