TévHIT

HIT-tel vallom, ami mostanában zajlik ebben az országban, az teljesen HIT-etlen... Kísértet járta be tegnap reggel a közszolgálati Magyar Televíziót. A Hit Gyülekezete kísértete. Ez a megtestesült szellemlény látszólag semmiben nem különbözött a jelenkor átlag üzletembereitől. Elegáns, láthatóan méregdrága, élére vasalt öltöny, selyem nyakkendő, élre vasalt mosoly, élre vasalt gondolatok... A Hit Gyülekezete Bt. marketingmenedzserét (dizájnerét?, PR-igazgatóját?) láthatta és hallhatta a nagyérdemű azon boldogtalan része, amely már ilyen korai órán is a tévé előtt ücsörög. A HIT felkent tőzsdei ügynöke dühös volt, de nagyon. Szabó János honvédelmi miniszter ugyanis belepiszkított a bizniszbe. Arcátlan módon érvényt szerzett annak az 1994-es rendeletnek, mely szerint a hadseregben tábori lelkészi szolgálatot kizárólag a négy történelmi egyház képviselői folytathatnak. Botrány ez a javából! „Világnézeti diszkrimináció” – ahogy ezt az élére vasalt HIT-térítő fogalmazta. Én pedig, vállalva minden felelősséget, azt állítom: ez a döntés a józan ész diadala. Nem keresztes hadjárat, még véletlenül sem. A Hit Gyülekezetéről újat mondani aligha lehet, az elmúlt hónapokban a sajtóban már minden megjelent róluk, ami említésre érdemes. A „cég” vezetője egy Németh Sándor nevű élére vasalt bróker, aki a Népszabadságban egykoron azt nyilatkozta, hogy még az SZDSZ nevet is ő találta ki. Ugyanő volt az, aki a Szent Pál Akadémián tartott titkos tanácskozáson „nagydarab húsárunak” titulálta Kuncze Gábort, de mégis támogatta pártelnökké való kinevezését, tudván, hogy bukik az SZDSZ, bukjon tehát Kunczéval. És az is ő volt, aki híveivel a ’98-as választások előtt kopogtatócédulákat gyűjtetett a szabad demokratáknak, aki prédikációiban (üvöltözéseiben) a sátán követőinek nevezte a konzervatív pártokat, s aki szerint „az arab elsősorban terrorista, és csak utána ember”. Egy személyes példával is hadd árnyaljam a képet. Egykoron a televízióban dolgoztam, akkori főszerkesztőm a Hit Gyülekezete vezető funkcionáriusa volt. Az egyik szokásos hétfői értekezleten, amikor belépett, egy revolvert dobott az asztalra. Elmondása szerint egy néző levélben kritizálta a műsort, és neki ugyebár védekeznie kell... Ez hát a HIT. Ha valaki nem emlékezne rá. Most ők háborognak, élére vasalt öltönyben, és a vallásszabadságról papolnak. Ráadásul – mint ezt Wachsler Tamás, a HM államtitkára ugyanebben a műsorban elmondta – szó sincs arról, hogy a HIT lelkészeit ne engedjék be a laktanyákba. Csupán annyi történik, hogy miképp a magyarországi buddhistáknak, baptistáknak, szombatistáknak, úgy nekik sem fizet az állam a tábori lelkészi szolgálatért. Pedig az előbb említettek nem is üzekedtek az SZDSZ-szel folyton-folyvást, nem vonaglott a soraikban extázisban Hack Péter, és ezek a közösségek nem gyalázták útszéli módon a jelenlegi kormánypártokat. És mégis... Hiába, ilyen a demokrácia, és ez talán így van jól. Csak ezt az öltönyös HIT-kufárt nem értem. A felháborodását, a gyűlöletét. Mit akar ezaz ember? Mi ellen horgad? Miért dühös azért, mert betartanak egy törvényt? Miért különb ember ő, mint egy baptista? Persze, mint mindig, ezúttal is érdemes észrevenni az ocsú között a tiszta búzát. Ez az eset alkalmas ugyanis arra, hogy politikai hovatartozás nélkül összefogjon a nemzet. Legyünk bár katolikusok, reformátusok, evangélikusok vagy zsidók, itt a lehetőség, hogy rádöbbenjünk: nagy baj van. Az agresszív, vallási álorcát magukra öltő szekták, ha lehetőségük van rá, átlépnek minden határt. Végezetül: csak a nagy klasszikusoktól érdemes tanulni. Az SZDSZ egykori főideológusa, Tamás Gáspár Miklós 1996-ban azt írta, hogy fel kellene borogatni minden újságosbódét, amelyben jobboldali sajtóterméket árulnak. Én pedig most azt mondom: fel kellene borogatni minden bódét, ahol szektákat népszerűsítő kiadványokat árulnak. Például azokat, ahol az ÉS-t kínálják, ott szokta alpári felhangokkal kísért tanulmányaiban védeni a HIT-et T. G. M. Ez így igazságos. 1-1. Fura dolog lehet (szabad) demokrataként, HIT-tel vagy HIT nélkül szembenézni az igazsággal és önmagunkkal...