Verkli

A fene megesz itten már mindent – mondta K. Irénke kisnyugdíjas a rádió mellett februárban, amikor azt hallotta, hogy a GDP idén nem éri el a 4 százalékot, az államháztartás hiánya pedig ehhez mérten jóval 4,6 százalék fölött lesz, a fizetési és a külkereskedelmi mérleg passzívumáról meg már ne is beszéljünk. Ja, emelte fel a mutatóujját K. Irénke kisnyugdíjas, minekelőtte az ipari termelékenység is visszaesne, még jó előre beszerez magának két kiló fejhúst és tormát. Semmit sem értett ugyan abból, amit mondott a rádió, csak azt, hogy rosszat mond. És az neki bőven elég ahhoz, hogy föltegye a kérdést: ki tudhatja, mi jön még itt ezek után? Nem jött semmi. Pedig Petschnig Mária Zita, a pénzügykutató főmunkatársa több ízben is kinyilatkoztatta, hogy a kincstári gazdasági várakozások a vágyálmokat és nem a realitásokat tükrözik. Ez az ő igéje. Petschnig Mária Zita nagy ember. És Vértes András is megmondta, hogy idén keresztet vethetünk a folyó fizetési mérlegre, a tőkeimportra, minthogy Járai pénzügyminiszter elszámolta magát, a hiány nagy lesz, a beáramló tőkemennyiséggel ellentétben, amely elenyésző. Vértes is nagy ember. Közelről ismeri például Horn Gyulát. Na már most, ha ez a nagy ember a kis embernek volt tanácsadója, és azt mondja februárban, hogy kész csőd ez az év, ha nem lesz Orbán-, Chikán-, Járai- meg mindenféle más csomag, akkor arra mérget lehet venni. Meg fejhúst tormával, itt a világvége. Ma persze, ki tudja, miért, egészen mást mond Petschnig és Vértes, meg kis híján az összes gazdaságkutató, mint amit februárban hangoztattak. Az év végi eredmények arra engednek következtetni, hogy mégiscsak teljesülnek a kormányzati lázálmok, erre Petschnigék azt mondják most, hogy na ja, ők azzal számoltak, hogy az ázsiai, orosz válságok hatása jobban elhúzódik, előkerül Atlantisz, náthás lesz a Világbank elnöke stb., s mindez majd halálra rémisztette a gazdaságkutatókat, hát ezért kiáltottak farkast az év elején. Persze, a kormányzat e veszélyeket figyelmen kívül hagyta, s csak a jószerencsén múlott, hogy jobban teljesített a gazdaság annál, mint amit a kutatók jósoltak. De ez mind nem érdekes, hol van már az 1999. esztendő? A kutatók most a jövőbe néznek: a 2000. évi költségvetési tervezet csapnivaló, jaj nekünk! Ha mégsem így lesz, sebaj. Akkor már a 2001. évre tekintve lehet majd huhogni.