időjárás 20°C Emese, Sarolta 2022. július 5.
logo

„Az egyház egész létével küzd a hiteles emberségért”

Juha Pál
1999.12.21. 23:00

Az Egri Hittudományi Főiskola rektora, Mikolai Vince (képünkön) mint római katolikus pap mindent megtesz azért, hogy – a pápa által kitűzött célt szem előtt tartva – az egyház és az emberiség megerősödve, új lélekkel lépjen be a harmadik évezredbe. A társadalomra veszélyes szekták tevékenységét elítéli, s megnyugvással tölti el a kormány kiszámíthatóbb és józanabb egyházpolitikája.- Mit tekint fő feladatának az Egri Hittudományi Főiskola rektoraként?- A papneveléshez szükséges szellemi, lelki, erkölcsi feltételek biztosítását. Ez néha rutinfeladatokat jelent, máskor viszont új utakat kell keresni.- Mennyit változott az egyház oktatási intézményrendszere az utóbbi tíz évben?- Mi, akik belülről éljük meg az egyház életét, sokszor tapasztaljuk, hogy nehezen változnak a dolgok, és sokszor olyan, mintha helyben járnánk. Nagy kínlódások, nekifeszülések és olykor kudarcok szegélyezik az utat, viszont a külső szemlélőnek az lehet a benyomása, hogy az egyház, mint egy gőzhenger nyomul előre, és mindent meg akar szerezni. Ha a százalékos arányokat tekintjük, akkor viszont jól látszik, hogy például a közoktatásban és a felsőoktatásban egyházi keretek között tanuló növendékek aránya az öt százalékot sem éri el. Ettől függetlenül az egyház az evangelizációs folyamatok szempontjából fontosnak tartja, hogy iskolái olyan arányban létezzenek, ahogyan ezeket működtetni tudja. Szintén fontos a megfelelő tanerő biztosítása, mert szomorú példák mutatják: kevés a cégtáblát kicserélni. Lehet, hogy nevében katolikus az iskola, de szellemiségében nem biztos. Teljesen elégedettek nem lehetünk az elmúlt tíz évben bekövetkezett változásokkal, viszont ezeket kár lenne lekicsinyelni.- Hogyan üzemeltetik az egyházi iskolákat?- Mivel a költségek 70-80 százalékát fedezik az úgynevezett fejkvóták, a fenntartóknak pedig sokszor alig van egyéb forrásuk, ezért nagy erőfeszítésre és ügyességre van szükség ahhoz, hogy az intézményeket működtetni lehessen. Az egyház nagyrészt rossz állapotú épületeket vehetett át, és ezek felújítása újabb komoly összegeket emésztett föl. Sokan azt hiszik az egyházról, hogy gazdag intézmény. Amíg külön birtokai voltak, addig lehetett ezt mondani, ma viszont az egyháznak semmiféle komoly bevételi forrása nincs. A hívek adományaiból és azokból az állami juttatásokból él, amelyeket az elkobzott és kisajátított vagyona után kap.- Milyen helyzetben van a mai papnevelés, papképzés Magyarországon?- Minden szemináriumban jelentős változások történtek, az intézmények anyagi és gazdasági szempontból is megújultak. „Problémát” jelent ugyanakkor az, hogy néhány újabb szeminárium nyílt az utóbbi években, és ennek következtében kicsit felaprózódott a hallgatói létszám, így nincs elegendő és megfelelő képzettségű tanár. Komoly gond az is, hogy az egész országban mindössze 415 szeminarista van, s évente csupán húsz-harmincan végeznek.- Hogyan készül a római katolikus egyház Krisztus születésének kétezredik évfordulójára?- A pápa 1993-ban kiadott egy körlevelet, amelyben egy ötéves előkészületi periódust állapított meg. Ennek első két évében a római katolikus egyház bűnbánattal tekintett viszsza a távolabbi múltra és erre a századra, majd 1997-ben a Fiú, 1998-ban a Szentlélek, idén pedig az Atya évével készül fel a 2000. jubileumi esztendőre. Ennek a döntő célkitűzése az, hogy a keresztény emberek megerősödjenek hitükben, és bátrabban, egyértelműbben tegyenek tanúságot erről a világban. A jubileumi esztendő a megtestesülés misztériumát ünnepli, minthogy a második isteni személy értünk emberré lett, és ezáltal Isten igent mondott az emberre, s ilyen értelemben az emberi létezés nem egy hiábavaló és értelmetlen küszködés. A kereszténység reménységteljes jövőt hirdet az embereknek, s ez a mai zűrzavaros és reménytelenségbe fulladó világban nagyon fontos üzenete a jubileumi esztendőnek.- Mit jelent az egyház számára egy ilyen évforduló?- Az ószövetségben minden ötvenedik évben tartottak jubileumot, amely mintegy a társadalom újjáteremtését jelentette. Ilyenkor vissza kellett adni az elzálogosított javakat, a rabszolgákat fel kellett szabadítani, azaz újra társadalmi esélyegyenlőséget kellett biztosítani az emberek számára. A kétezer mint kerek évforduló lehetőséget ad a számvetésre: az egyház tudatosan szembenéz a történelmével, minden olyan részlettel, amely a mi felfogásunk szerint is méltatlan volt. A pápa számos alkalommal bocsánatot kért a keresztények bűneiért, hogy az egyház megtisztulva, megerősödve, új lélekkel léphessen be a harmadik évezredbe.- Egy irodalmár cikkében „időzített szeretetnek” nevezte a karácsonyt. Ön hogyan reagál erre a kifejezésre?- A karácsony manapság nemcsak keresztény ünnep, hanem sokaknak a család, a szeretet, az ajándékozás ünnepe, s amennyiben ez az örömnap elszakad a keresztény gyökerektől, könnyen kiüresedhet, és az ellenkezőjére fordulhat. A keresztény embereknek a karácsony elsősorban Jézus születésének az ünnepe, s mert ebben Isten szeretete nyilvánul meg, innen származik a szeretet ünnepe, ami a családnak is az ünnepnapja, mert a középpontban a születés, az anyaság, az atyaság, a gyermekség titka áll. Ezt az emberek meghitt közegben, megfelelő körítéssel is tudják ünnepelni, de kétségtelen, hogy azok, akik nem élnek a szeretet légkörében, ilyenkor fokozott várakozással készülnek az ünnepre. Ebből sajnos tragédia is származhat, ha nem úgy sikerül az ünneplés, ahogy szeretnék: sokan öngyilkosok lesznek, vagy érzelmileg összeomlanak. Ezzel szemben annak a keresztény embernek, aki már egész adventben készül az ünnepre, és aki egyébként is a szeretet légkörében él, nem annyira végletes a különbség a hétköznap és az ünnepnap között.- Távolabbi tájakra evezve, mi a véleménye az eddigi kabinetek egyházzal kapcsolatos tevékenységéről?- Érdekes dolog, hogy a szocialista kormány kötött a Vatikánnal egy megállapodást, amit viszont nem kifejezetten tartott be, nem annak a szellemében járt el.- Mire gondol?- Azokra a finanszírozási ígéretekre, amelyekben vállalta, hogy az egyházi intézményeket ugyanolyan mértékben vagy módon támogatja, mint az államiakat. Egy elvekben deklarált, egyházat elismerő és támogató magatartást ígértek, amit kevésbé teljesítettek, majd csodálkozva vették tudomásul, hogy az egyház a választásokon nem támogatta őket. A mostani kormány egyházpolitikája számunkra sokkal kedvezőbb. A kormány más egyházakkal is megkötötte ezeket a megállapodásokat, és igyekeznek valóban komolyan venni a vállalásokat. Néha most is vannak ugyan fennakadások, de amit észlelünk, az egy alapvetően jóindulatú hozzáállás és segíteni akarás. Azt hiszem, egy ilyen nemzeti elkötelezettségű kormány érzi, hogy a mai meggyengült erkölcsi helyzetben igenis szükség van arra a morális támogatásra, amit az egyházak tudnak nyújtani.- Mi a véleménye a szekták jelenlétéről?- Azt szokták mondani, a szekták jelenléte, burjánzása általában a történelmi egyházak gyengeségére, fáradtságára utalhat. Ettől menekülve vagy ezt meghaladni kívánva csoportosulnak emberek, és bensőségesebben próbálják megélni a hitüket. Létrejöhetnek ilyen céllal is, de van a szektáknak egy másik válfaja, amikor néhány gátlástalan ember ebben jó üzletet látva, az adott esetben senkivel és semmivel nem törődve, szellemi rabszolgaságba hajtja az embereket, és családjuktól elszakítva a saját maga gazdagodására használja fel a hiszékeny emberek naivitását. Az ilyen szekták nagyon komoly és súlyos veszélyt jelentenek a társadalomra. Nem véletlen, hogy a kormány is törvénymódosítást akar végrehajtani, mert a korábbi, liberális törvény könnyen lehetővé tette a romboló jellegű vallási közösségek létrejöttét is, s ezt mindenképpen meg kell szüntetni.- Hazánk lakosságának 80 százaléka van megkeresztelve, s mindössze öt százaléka jár rendszeresen templomba. Mi lehet ennek az oka?- Megszokásból, hagyománytiszteletből a keresztelkedést mindenki fontosnak tartja, de nem mindenképpen abból a szempontból, amit az egyház képvisel. Ennek következtében nem vállalják azt az életformát, ami a keresztségből fakadna, hogy elkötelezzék életüket Jézus Krisztus mellett. Noha ma már mindenkinek lehetősége van hitoktatásra járni, sokan nem élnek ezzel, és a hitoktatásra járók köréből is viszonylag kevesen veszik a plusz-„fáradságot”, a vallás gyakorlását és a templomba járást. Pedig kevés a dolgokat tudni és ismerni, a vallást élni kell. A mai sodródó világ transzcendens iránti kíváncsisága is csökken, sokan arra panaszkodnak, hogy nincs idejük találkozni Istennel.- Mit tehet az egyház a háborúk, vérengzések megfékezéséért és a tiszta erkölcs restaurációjáért?- Amit mindig is tett. Minden korban mindenkinek hirdette és hirdeti Krisztust, a szeretet evangéliumát, s a mások megbecsülésére, a bűnösök iránti türelemre, szeretetre tanít. Elutasítja az erőszakot, az emberi személy méltóságának a semmibe vételét. Az egyház egész létével küzd a hiteles emberségért, s harcol minden olyan gyakorlat és berendezkedés ellen, amely ezt nem akarja tiszteletben tartani. Fontosnak tartja a megfelelő nevelést, a közösségek építését, az erkölcsi visszásságok szóvá tételét, az emberek jogainak, az emberi szabadságnak, méltóságnak a védelmét. Sokszor úgy tűnik, az egyház kezében szerény eszközök vannak: nem tudja kivenni a hatalmasok kezéből a fegyvert, nem sok lehetősége van az erőszakoskodók ellenében. Mégis számos példa bizonyította már (például Teréz anya ténykedése), hogy egy egyszerű, törékeny emberben is lehet olyan hatalmas erkölcsi erő, amelynek segítségével óriási dolgokat tud véghez vinni a jó érdekében.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.