Műkincsek nemzetközi körözés alatt

Az elmúlt években a korábbinál gyakrabban hallhattunk hírt műkincslopásokról Magyarországon, melyeket hol közgyűjtemények, hol magángyűjtemények, hol egyházi intézmények sérelmére követtek el. Úgy tűnik tehát, megszaporodtak hazánkban a műtárgyas bűncselekmények. A magyarországi műtárgyállomány biztonságáról és az illegális kereskedelemről az Országos Rendőr-főkapitányság, a Szépművészeti Múzeum és a Katolikus Gyűjteményi Központ képviselőit kérdeztük.Vukán Béla alezredes, az ORFK műkincsvédelmi alosztályának vezetője lapunknak elmondta, a rendszerváltozás óta hazánkban jelentősen megnövekedett az illegális műkincskereskedelem. Mindez persze nem azonos a műkincsekkel kapcsolatos vagyon elleni bűncselekmények számával, ám a kettő szorosan összefügg.Az illegális műkincs-kereskedelem az elmúlt tíz évben való előretörésének egyik oka, hogy megnyíltak a határok, s a műtárgyakat így egyszerűbb külföldre jutattni. Ám – tette hozzá Vukán Béla – míg korábban elsősorban tranzitország voltunk, mára Magyarországon is megerősödött a műtárgyak illegális felvevőpiaca. Ez többek közt azért történhetett így, mert a lopott műkincsek eladásának kockázata ma még nem elég nagy hazánkban.További ok, hogy a társadalmi átrendeződések nyomán maga a legális műtárgy-kereskedelem is felerősödött, hisz van rá fizetőképes kereslet. Bekerült a köztudatba, hogy a műtárgy értékálló, jó befektetés, s ez különösen inflációs időkben fontos. Különösen veszélyes, hogy az eltulajdonított műtárgyak az illegális kereskedelem mellett megfelelő szűrők hiányában bekerülhetnek a legális kereskedelmi folyamatokba is.Ami a lopott műkincsek értékesítését illeti, Vukán Béla elmondta, a műtárgylopásokat általában csoportosan követik el, mindent gondosan megtervezve, sőt megrendelésre is történnek bűncselekmények. Aki műtárgyat lop, az legtöbbször előre tudja, mit kezd majd a kincsekkel, s vagy már eleve rendelkezik egy jól bejáratott értékesítési útvonallal, vagy orgazdának adja el a tárgyakat, akinek megvan a maga jól bejáratott, gyakran külföldre nyúló hálózata.A műkincs-eltulajdonítások ügyében lefolytatott nyomozások száma statisztikailag 1990 és 1999 első fél éve közt lassú emelkedést mutat. Az elmúlt tíz esztendő ilyen jellegű bűncselekményeinek kárértéke átlagosan évi 400-500 millió forintra rúg, ám például az 1997-es év különösen súlyos volt, hisz a kárérték 730 millió forint volt.Komoly problémát jelent, hogy a műtárgyas bűncselekmények kármegtérülési aránya nem túl magas. Ez azt jelenti, hogy igen gyakran, ha a tettest sikerül is kézre keríteni, maguk a műtárgyak nem kerülnek elő, hisz az elkövető már túladott rajtuk. Az említett kármegtérülési arány az elmúlt tíz évben átlagosan húsz százalékra tehető, ám ez az érték a kilencvenes évek elején a tíz százalékot sem érte el.A műtárgyas bűnügyek egy részében a közgyűjtemények érintettek. A stasztikai adatok szerint 1997-ben negyven olyan bűnügyben indult nyomozás, melyet múzeumok sérelmére követtek el, 1998-ban huszonkilenc, míg 1999 első fél évében tizenegy ilyen ügyben indult nyomozás. A templomok és egyéb vallási helyek a közgyűjteményeknél kiszolgáltatottabbak: egyházi tulajdonú műkincsek ellopása ügyében 1997-ben ötvenhárom, 1998-ban 79, míg 1999 első fél évében harmincegy esetben indult nyomozás. Mind közül a legkiszolgáltatottabbak azonban a magángyűjtemények, a magánlaká-sokban tartott műtárgyak, eltűnésük ügyében az elmúlt években több száz esetben indult nyomozás.Vukán Béla azt is elmondta, a műkincslopások ügyét mindig az adott terület helyi rendőri szervei kezelik. Az eredményességgel kapcsolatban megtudtuk, az már igen jó, ha a tettest sikerül kézre keríteni, ám a műtárgyak nagy része sajnos nem kerül meg. Ez igen nagy probléma, hisz ezek a műkincsek nemcsak anyagi, de jelentős kulturális értéket is képviselnek.Az illegális műkincs-kereskedelem előretörése miatt hazánkban kialakult helyzet orvoslására az Országos Rendőr-főkapitányság 1998 októberében létrehozta műkincsvédelmi egységét, mely egyebek mellett a kulturális javakat veszélyeztető bűncselekményekkel, illetve a bűncselekmények során eltűnk kulturális javak felderítésével foglalkozik. Ez többek közt azt is jelenti, hogy korábbi, már lezárt ügyekben, ahol az ellopott tárgy nem került elő, tovább folytatják a keresést. Munkájuk tehát elsősorban felderítésből, információgyűjtésből áll, de kiemelt esetekben nyomozást is folytathatnak.Munkájuk során igyekeznek növelni a műkincsek illegális értékesítésének kockázatát. Ez nagyon fontos, ugyanakkor igen nehéz feladat, hisz a lopott műtárgyakat sokszor nehéz azonosítani, mely pedig az első lépés ahhoz, hogy ki lehessen szűrni őket a kereskedelmi forgalomból. A műtárgyak nincsenek azonosítószámmal ellátva, s fénykép sem áll rendelkezésre mindegyikről, így gyakran csupán tárgyleírás alapján próbálják azonosítani őket. S ha például nyolcvan csendélet áll körözés alatt, egy-egy gyanús adásvételnél a nyomozó mindaddig nem avatkozhat közbe, míg meg nem találja az adott műtárgyhoz kapcsolódó bűncselekményt.Az egyik legfontosabb feladat tehát a műkincsek nyilvántartási rendszerének bővítése, tökéletesítése, mely azonban igen sokba kerül. Egyebek közt szükség van egy megfelelő számítógépes programra, melynek alkalmazásához az ORFK-nak először anyagi forrást kell találnia. S bár a program valóban drága, mégis érdemes volna beszerezni, hiszen az egyetlen műtárgyas bűncselekmény alatt keletkező kár töredékéért megvásárolható.uMojzer Miklós, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója elmondta, a közgyűjtemények a műkincslopás szempontjából viszonylag szerencsés helyzetben vannak. Rendszeresen megkapják ugyanis az Interpol által körözött műkincsek leírását, fényképét, s egyéb adatait tartalmazó jegyzéket. Másrészt a múzeumok nemzetközi szinten is tájékozottak arról, hol, milyen műkincseket őriznek, így ha bármelyiket ellopják, erről csakhamar értesül az egész múzeumi világ. Ily módon sokkal könnyebb az eltűnt műkincsek nyomára bukkanni. Mojzer Miklós szerint biztató, hogy azok a műtárgyak, melyek már legalább egyszer felbukkantak a magyar műkincspiacon, szerepelnek valamilyen katalógusban is, van tehát róluk leírás és legtöbbször fénykép is.Különösen kedvező a helyzet a védetté nyilvánított műkincsekkel kapcsolatban, hisz ezeket a legkönnyebb megtalálni, tekintve, hogy nemzetközi nyilvántartásban szerepelnek. Épp ezért ezeket a tárgyakat még az orgazdák sem veszik át, hisz igen gyorsan nyomukra akad a rendőrség. Arra is volt példa, hogy egy alkalmi tolvaj számos egyéb értéktárgy mellett egy védett műkincset is eltulajdonított, nem tudván, mit is visz magával. Ezért rövidesen lebukott, ami feltehetőleg csak később következett volna be, ha a védett műtárgy nélkül távozik a tett helyszínéről.A magángyűjtemények esetében sokkal több a probléma, tudtuk meg Mojzer Miklóstól, hisz a tulajdonosok gyakran eltitkolják értékes műkincseiket. Mojzer szerint részben attól tartanak, hogy felhívnák magukra a műkincsrablók figyelmét, részben pedig attól, hogy az állam esetleg megadóztatja őket, ez azonban a főigazgató személyes véleménye szerint semmiképp sem fog bekövetkezni. A tulajdonosok titkolózása gyakran oda vezet, hogy ha a műtárgyat ellopják, a megfelelő adatok s a fénykép hiánya miatt rendkívül nehéz a nyomára bukkanni.Mojzer Miklóstól azt is megtudtuk, hogy a magyarországi közgyűjtemények nincsenek külön biztosítva. Erre csupán akkor kerül sor, ha egy adott tárgy elhagyja a múzeumot, s időlegesen másutt állítják ki. Épp ezért mind a hazai, mind a külföldi múzeumok szigorú feltételekhez kötik a műtárgyak kölcsönzését: a befogadó kiállítóhelynek rendelkeznie kell egy pontosan körülírt, nemzetközi normának megfelelő biztonsági rendszerrel. Ez nem csupán fegyveres őröket, megfigyelő- és riasztóberendezéseket jelent, de mindazokat a technikai feltételeket is – például légkondicionálást, kár-tevők, fertőzések elleni védelmet -, melyek a műtárgyak állagának megóvásához szükségesek. Ezek igen költséges dolgok, s a szükséges anyagi forrást minden esetben maga a befogadó múzeum biztosítja.Mindezt figyelembe véve biztonsági szempontból a kisebb vidéki gyűjtemények és az egyházi tulajdonú műkincsek a legveszélyeztetettebbek, hiszen számukra a legnehezebb előteremteni a megőrzéséhez szükséges pénzt.