Nehéz örökség Nógrádban

Nehéz örökség maradt az egykor szebb napokat látott Nógrád megyére a rendszerváltozás után. A nagy szocialista vállalatok munkanélküliséget, lerobbant iparvidéket, kimerült bányákat, kisnyugdíjasok tízezreit hagyták maguk után. Az elmúlt évek viszonylagos átrendeződése ellenére a nógrádi bérek ma is alig érik el az országos átlagjövedelmek kétharmadát. Mindez forráshiányt, rengeteg gondot okoz nem csupán a családoknak, hanem a települési és a megyei önkormányzatnak egyaránt. A továbblépés és a fejlődés lehetséges útját vázolta lapunknak adott interjújában Becsó Zsolt országgyűlési képviselő, a megyei közgyűlés fiatal elnöke.- A hazánk legkisebb és talán legszegényebb térségeként számon tartott Nógrádban a mögöttünk álló esztendő nehéznek bizonyult a megye szempontjából is, hiszen a választások után egy komoly forráshiánnyal küszködő önkormányzatot vettünk át. A problémáink gyökere a kilencvenes évek előtti időszakra nyúlik viszsza, hiszen hosszú évek óta jelentős, mintegy 300 milliós költségvetési hiányt vagyunk kénytelenek magunk előtt tolni. A megyei önkormányzat – a központi források feletti – bevételi lehetőségei folyamatosan szűkülnek. A mobilizálható vagyontárgyakat jórészt már elidegenítettük. Az ország szerencsésebb régióival ellentétben a nálunk nehezebben éledő gazdaság, valamint a helyi ingatlanpiac mozdulatlansága miatt az illetékekből származó bevételeink sem számottevők. Ugyanakkor a kiadási oldalon ebben az évben újabb terhek jelentek meg, hiszen a 23 oktatási, egészségügyi és szociális intézményünk Szécsény és Balassagyarmat újabb öt, meglehetősen alulfinanszírozott iskolájával gyarapodott. Emiatt csak az elmúlt fél évben közel 60 milliós plusz többlethiány keletkezett, és ez várhatóan 100 millióra nő idén. Az önkormányzat éves költségvetése az OEP által finanszírozott egészségügyi intézmények és a rekonstrukcióra kapott címzett támogatásokkal együtt is csupán 6,5 milliárd forint. Az elosztható pénz szűkössége erősen behatárolja a megyei önkormányzat mozgáslehetőségét, elsősorban az önként vállalt feladatok területén. Sajnos nem tudunk olyan dinamikusan jelen lenni a szolgáltatások, a közélet és gazdaság fejlesztésében, mint a többi, esetleg jobb kondíciókkal bíró megyei önkormányzat. Mi lennénk a legboldogabbak, ha jóval többet tehetnénk a kultúra, a sport, az idegenforgalom vagy a határon túli kapcsolatok területén.- Alig néhány hete, hogy Gógl Árpád miniszter Salgótarjánban átadta a kórház új patológiai szárnyát, és a közeljövőben a megye legnagyobb gyógyító intézményének rekonstrukciója újabb fejezetéhez érkezik.- A még 1994-ben megindult többmilliárdos kórházi rekonstrukció harmadik ütemének éppen a félidejénél tartunk. Most a gyermekosztály ünnepélyes átadására készülünk, ám a kivitelezők tevékenységével párosulnia kellett a gazdasági racionalitások bevezetésének is. Ennek köszönhetően mára a kórház minden külső szállítói adósságát sikerült kezelhető szintre faragni, ami nem kevés áldozattal járt. Az évek során a kórház dolgozói felé tetemes ügyeletidíj-hátralék halmozódott fel, aminek kezelésére egyelőre nincsen fedezetünk. A feszültség feloldásához feltétlenül kormányzati segítségre van szükség.- Magunk mögött tudva az elmúlt esztendőt, mire a legbüszkébb a megyei önkormányzat elnöke?- Arra természetesen nem lehetek büszke, hogy sikerült megőrizni az önkormányzat működőképességét, hiszen ez alapvető feladat. Bár egész évben nehéz körülmények között gazdálkodtunk, mégis el tudtunk különíteni egy jelentősebb összeget a kötelező feladatokat ellátó intézményi pályázatok sajáterős részének biztosításához. Ez a pályázaton nyert 160 milliós központi forrás a fejlesztést, a felhalmozást és olykor a működőképesség megőrzését szolgálta. Sikerként könyvelem el azt is, hogy a leromlott tárgyi feltételek ellenére a szociális, a kulturális és az oktatási intézményeink komoly szakmai eredményeket tudhatnak magukénak. A jövő feladata, hogy munkájuk külső körülményei is mielőbb megfeleljenek a jogos elvárásoknak.- Megyeszerte köztudott, hogy ön szívügyének tekinti a sport és a turisztika ügyét. Jelent-e mindez protekciót az e területeken dolgozóknak?- Valóban szívügyemnek tekintem mindkét területet, de az önkormányzat lehetőségei itt is meglehetősen behatároltak. Természetesen minden olyan sport- és idegenforgalmi kezdeményezést támogatunk, amely öregbíti „Palócország” hírnevét. A megyei sportigazgatóságon és a Nógrád Sportjáért Alapítványon keresztül igyekszünk a szakmai hátteret, valamint elsősorban a meghatározó utánpótlás-nevelést és a diáksportot segíteni. Az igazi probléma az, hogy a nagy hagyományokkal bíró nógrádi élsport érdekében mi sem tudunk komolyabb erőforrásokat biztosítani. Az idegenforgalom területén a fő gond, hogy még nincs megfelelő turisztikai infrastruktúránk és jól eladható programjaink. Mondom ezt annak ellenére, hogy kiváló adottságaink vannak. Hazánk legerdősültebb megyéjében 360 műemlékkel, országosan is egyedülállóan sok középkori várrommal, a hollókői világörökséggel, ipar- és kultúrtörténeti emlékhelyekkel rendelkezünk. Úgy vélem, hogy még egy évtizednek biztosan el kell telnie, hogy az utazási lehetőségek javulása, a nemzetközi vonzerőt jelentő programok és a szálláshelyek versenyképessé tétele révén valóban gazdasági húzóágazattá váljon a turizmus Nógrád megyében is.- Mit vár a kormánytól, szűkebb pátriájától és önmagától az elkövetkező esztendőben?- Az ország vezetésétől továbbra is megkülönböztetett figyelemre számíthatunk, ugyanakkor semmit sem kérünk a központi kormányzattól csupán azért, mert gazdaságilag hátrányos helyzetben vagyunk. Ha valamit kérünk, amögé megfelelő teljesítményt helyezünk. Lemaradásunk elsősorban az infrastruktúra területén jelentős. Még sok települést kell bekapcsolnunk a szennyvízhálózatba, meg kell oldani a 21-es főközlekedési út korszerűsítését és elkerülő szakaszainak megépítését, valamint a Hatvan-Salgótarján vasútvonal fejlesztését. Szükségünk van éppen ezért a kormányzat által biztosított kiemelt területfejlesztési támogatásra, hogy az általános projektek megfogalmazása helyett a konkrét programok finanszírozása valósulhasson meg. Úgy vélem, hogy a – rosszat akaró „szirénhangoktól” függetlenül – a polgári kormányzatnak nem szabad letérnie az útról, amely a jelenlegi kedvező irányba vezeti az ezredforduló magyarságát. Az itt élőktől, magamat is beleértve, több megértést, nagyobb toleranciát és az eddigieket meghaladó aktivitást várok, hogy – a remélhetőleg boldogabb új évben – a gondokon együtt lehessünk úrrá.