Aláírásgyűjtés – utcán a politika

Az agyhártyagyulladás-járványról és annak okairól kirobbant politikai vita újra a közérdeklődés középpontjába emelte a honvédségi állapotokat. Az SZDSZ élt az alkalommal, és felvetette a hadseregreform ügyét, újból sürgetve az általuk „kényszersorozásnak” nevezett sorkatonai szolgálat megszüntetését. A téma időzítése miatt tényleg úgy tűnhet, hogy az SZDSZ politikai tőkét akar kovácsolni a járványból. Fontosabb összefüggésnek tartom azt, hogy amíg hatalmon voltak, nem kezdeményeztek kormányzati lépéseket a szükséges reformok beindítására. Némiképp magyarázza ezt, hogy Keleti György révén a honvédelmi tárca szocialista kézben volt, ám a szabad demokraták 1998. évi választási programjából is azt a következtetést lehet levonni, hogy az SZDSZ mint kormányzó párt nem sorolta a legsürgősebb kormányzati teendők közé az érvelésük alapján alkotmányellenesnek is tűnő „kényszersorozás” megszüntetését.Az SZDSZ Modern európai Magyarország 1998-2002 című választási programja okoz némi fejtörést. A honvédelemről szóló fejezetben, amelynek szerkesztője Mécs Imre és Galovitz János volt, valóban szó esik a kérdésről: „Az SZDSZ korábbi programja már felvetette a hadkötelezettség megszüntetésének gondolatát. Lehetségesnek tartjuk, hogy a következő évtizedben létrejöjjenek a hadkötelezettségen alapuló szolgálatteljesítés eltörlésének feltételei, és a Magyar Honvédség békében teljes egészében hivatásos, szerződéses és polgári állományból tevődjön össze (...) A honvédelmi kötelezettség teljesítése, az ország lakosságának védelmi felkészítése sokféleképpen értelmezhető és megvalósítható.” Ezzel a választási programponttal mindenekelőtt a terminológiai zavar a gond. A szerzők előbb a „hadkötelezettség”, majd pedig „a hadkötelezettségen alapuló szolgálatteljesítés” eltörlését szorgalmazzák. A szöveg végén a „honvédelmi kötelezettség” teljesítéséről beszélnek, ami valószínűleg a „hadkötelezettséggel” azonosítható. Csakhogy a honvédelmi kötelezettséget továbbra is „megvalósíthatónak” tartják, ellenben „megszüntetnék” a hadkötelezettséget.Az alkotmány szerint az állampolgárok „az általános honvédelmi kötelezettség alapján fegyveres vagy fegyver nélküli katonai szolgálatot, illetőleg törvényben meghatározott feltételek szerint polgári szolgálatot teljesítenek.” Tehát amikor az SZDSZ választási programja szerint „a honvédelmi kötelezettség (...) sokféleképpen (...) megvalósítható”, akkor gondolhatunk a fegyveres vagy fegyver nélküli katonai szolgálatra és a polgári szolgálatra. A program azonban nemcsak hogy nem említi az alkotmányban taxatíve felsorolt szolgálatokat, és alternatív megoldásokat sem kínál, de fel sem veti az alkotmánymódosítás programját. A megelőző négy évre visszatekintve pedig csak a párt korábbi, tehát 1994-es programjára, nem pedig a kormányzati kezdeményezésekre hivatkozik. A zavart fokozza még, hogy az elemzett szövegrész A Magyar Honvédség irányítása és vezetése című fejezetrész végén található. Ez a fejezetrész igazából – és helyesen – a Honvédelmi Minisztériummal, a honvéd vezérkarral, a haderőnemi vezérkarokkal, a logisztikai főigazgatósággal stb. foglalkozik. A hadkötelezettség megszüntetésének gondolata tehát kilóg a sorból, valójában A haderőreform fő feladatai című fejezetrészben lenne a helye!Csakhogy itt már teljesen már elképzeléssel találkozunk: „A Magyar Honvédség csökkenő létszámigényei (...) objektíve egyre jobban növelik a behívásra nem kerülhető sorköteles állomány létszámát, ami jelentős feszültségek hordozója. Ezért támogatjuk a szolgálati idő további csökkentésére vonatkozó megalapozott, reális, távlati elképzeléseket.” A haderőreform fő feladatai közé tehát nem a hadkötelezettség megszüntetését, hanem a szolgálati idő további csökkentését sorolták! De még a hadkötelezettség megszüntetése esetében is óvatosnak kell lennünk, mert nem azt állították, hogy az a következő ciklusban, tehát 2002-ig kivitelezhető lenne, hanem az eltörlés „feltételeinek” a létrejöttét tartották lehetségesnek, de azt is a „következő évtizedre” prognosztizálták. Vagyis a két évvel ezelőtti szabad demokrata elképzelésekben sem nagyon számolhattak komolyan azzal, hogy a hivatásos hadsereg 2010 előtt megteremthető lenne.Ezt látszik alátámasztani, hogy a választási program bevezetőjében Kuncze Gábor pártelnök leszögezte, hogy csak olyat ígérnek, amit teljesíthetőnek tartanak és feltételei adottak. A „választási” program alapján nehéz lenne eldönteni, hogy a győzelem reményében és a „jó irányt” tartva az SZDSZ-nek valójában milyen konkrét „kormányzati” elképzelései voltak a haderőreformmal kapcsolatban. Megkönnyíti a dolgunkat azonban, hogy a programfüzet legvégén Kuncze Gábor azt írta: az SZDSZ kiszámítható és megbízható párt, és az itt elemzett, ellentmondásokban bővelkedő választási programot „kormányzati programnak” nevezte.A szabad demokraták gyakran hánytorgatják fel a Fidesznek, hogy a kötelező sorkatonai szolgálat megszüntetéséről egykoron közös véleménnyel voltak. Bármennyi igazság legyen is ebben az állításban, a mostani vitában azt tartom mérvadónak, hogy a két párt jelenlegi álláspontjának mik a közvetlen programszerű előzményei. Az 1994-ben még ellenzéki SZDSZ akkori választási programjánál fontosabbnak érzem az 1998-ig kormányzó SZDSZ programját. A Fidesz esetében A polgári Magyarországért című, 1996-ban kiadott vitairatát tartom lehetséges kiindulópontnak, mert azt már „a választásokra és a kormányzás felelősségére” tekintettel készítették.Ebben az MSZP-vel és az SZDSZ-szel szemben egyaránt igen kritikus vitairatban (Két pogány közt egy hazáért) a Fideszt polgári középpártként és szabadelvű néppártként definiáló szerzők a következőket írják a Milyen fegyveres erőket akarunk? cím alatt: „Fenn kell tartani az általános hadkötelezettséget. Ugyanakkor kár lenne lemondani az önkéntes hadseregek előnyeiről. Ezért a Fidesz véleménye szerint vegyes rendszerű haderő kialakítása szükséges. A sorkatonák nem vennének részt a hadsereg napi működtetésében, csak annyi időt kellene mundérban tölteniük, amennyi az erőteljes és magas szintű kiképzésükhöz szükséges. Ez nem lenne több, mint hat hónap.”