Béga-parti álmok

A temesvári képzőművészek épp egy évtizede szerepeltek először Szegeden. Korszakváltó esemény volt ez akkoriban. A romániai alkotók ugyanis mintegy húsz évig nem mehettek csoportosan külföldre, így Tisza-parti vendégségük áttörésnek számított. Ma már a Béga-parti művészek otthon vannak Szegeden. Szinte évente, kétévente rendezik Szegeden bemutatóikat, ez fordítva is érvényes. Annál is inkább, mivel a két település testvérvárosi kapcsolatban áll egymással. Hasznos, termékeny összetartozás ez. Mert Temesvár nem csupán a forradalom városa, hanem a romániai szépművészetek egyik kiemelkedő bázisa is.Más kérdés, hogy mostani tárlatukon csupán tizennégyen vesznek részt. A szervezők mindenesetre arra törekedtek, hogy tisztes egyensúly legyen a műfajok között, nem is szólva a generációs jelenlétről. Annak idején a temesvári kiállítás összképét különös minőségi feszültség jellemezte. A festők elementárisak voltak, a szobrászok rusztikus erejűek és a grafikusok dinamikusak. Mostanra viszont kinyíltak a sorompók, szabadabb a művészeti közszellem, ám ez nem mindenben segítette a színvonal erősödését. Mintha beigazolódna: teher alatt nő a pálma. Ami annyit tesz: a szegedi tárlaton főként csak a szobrászok művei érdemelnek kitüntetett figyelmet.Ha Szakáts Béla nálunk élne, ott lenne a legjobb plasztikusok között. Ő azonban egy szűkös temesvári műteremben szorgoskodik. Leginkább az emberi sebzettség és tartás gondolata foglalkoztatja. Alakjai törékenyek és monumentálisak, archaikusak és dinamikusak. Számára az emberi test korántsem statikus bizonyosság, inkább a geológiai és történelmi erők katartikus színtere. Calarasanu Stefan leleményes fantáziája már a historikus, népi rekvizítumokhoz kötődik. Csonka, harangszerű műveivel megidézi a természeti lét közvetlenebb sugallatát, a tárgyformáló kultúrák mértanias fegyelmét.Ziman Vitályos Magda markáns textilművész, most mégis lendületes fonalképeket alkot. Érzéki, felszabadult vonalgesztusokból, álmokból építi műveit. Következetes szobrász Gaga Viktor. Láthatóan a népi tárgykultúra vaskos formái motiválják, s maga is kozmikus képzeteket bír felmutatni. Jecza Péter pedig a konstruktív elvű, expresszív térszervezés képviselője. Kis bronzplasztikákat készít, ám munkáiban titáni energiák feszülnek. A festők, grafikusok anyaga erőtlenebb. Egyedül talán Brailean Marcell fotómontázsai érdekesek. Komor, viszszafogott tónusokkal dolgozik, noha talányos kavicsaival, üveggolyóival egyféle analitikus, metafizikus térmágiát teremt.Furcsa, de ezen a tárlaton a korosabb alkotók a valódi fiatalok. Nem csak formai erő, vitalitás lakik bennünk, de kikezdhetetlen igényesség is. Mégis az ifjabbak a szerencsések: előttük a pálya és a számtalan lehetőség, ami az idősebbeknek nem juthatott osztályrészül. (A kiállítás a szegedi Szög-Art Galériában látható február 22-ig.)