De profundis

„De profundis clamavi, Domine!” – A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Így kezdődik az Ótestamentumban, a Zsoltárok könyvében a 130. zsoltár, amelyhez a bibliai szöveg ezt a magyarázatot (alcímet?) írja: A bűnbe merült ember esdeklése és bizodalma (Károli Gáspár fordítása). Szokták ezt halotti imaként is mondani, de – legalábbis az én számomra – több benne a remény, a bizakodás, a kegyelem és a szabadítás (a zsoltár szavai ezek), mint a búcsúztatás.A mélységből kiáltottak fel a Kossuth adó szombat esti szokásos műsorának – A 23. óra – Riportban elbeszélve – riportalanyai. A szerkesztő-riporter, Kiss Magdolna egy A. A.-klubba vitte el a hallgatókat. Anonym Alcoholico – névtelen alkoholista. E klubba olyanok járnak, akik alkoholisták, de ki tudtak szabadulni az alkohol testet-lelket elpusztító rabságából. Mégpedig elsősorban a társak segítségével. Itt csak e betegségben szenvedők lehetnek jelen, néven kell nevezni minden fázisát, őszintén, mellébeszélés, szégyen vagy – talán nem is tudatos – taktikázás nélkül. Csoportterápia? Több annál. Egy közösség összefogása egymás érdekében. Egyedül ugyanis nem lehet megszabadulni ettől az egy idő után már nem is testi, hanem lelki szenvedélytől.Természetesen a mikrofon sem lehetett jelen a klub tagjainak találkozóján. Akiket megszólaltatott a riporter, azok kint, semleges térben, és persze név nélkül beszéltek. Arról is vallottak, miért járnak a klubba hetenként többször is. – Ápolni kell a józanságot – mondta egyikük. S megfogalmazták a legfontosabbat: aki belülről, lelkileg nem változik meg, nem tud leszokni.Az igazi De profundis-kiáltás azonban egy álnevet használó klubtag bő félórás önvallomásában hangzott el. A magát Fekete Péternek nevező, most negyvenéves férfi tizenhárom éves korában itta meg az első három korsó sört, s azután – a gyermek- és kamaszkor gyötrelmein, lelki traumáin át, azok miatt, s azokon könnyíteni akarva – jutott el odáig, hogy munkája, hivatása, karrierje, elvei, kapcsolatai, anyagi helyzete mind semmivé váljon az alkoholizmus mellé súlyosbító körülményként társult játékszenvedély (játékautomata-őrület) hatására. A véletlennek köszönhette, hogy ráébredt állapota tarthatatlanságára, hogy eljutott egy A. A.-klubba, s hogy – bár nem könnyen, többször visszaesve – mára tisztává lett. Más alkoholellenes klubok azt mondják: az emberek azért isznak, mert nem tudják értelmesen eltölteni a szabad idejüket. Az A. A. viszont azt mondja: nem ez a baj, hanem az, hogy alkoholisták, s ezt kell tudatosítani, ezzel kell szembenézni, ezt kell legyőzni. A szenvedély megmarad, de nem szabad engedni neki. És ez az, ami igazán nehéz, s ami csak a társak segítségével megy. A mélységből nemcsak felkiáltani lehet, hanem kikapaszkodni is.