Félelem nélkül

Az idén nem volt a Várban neonáci (újfasiszta, szkinhed, szélsőjobbos stb.) demonstráció és felvonulás. Emiatt a lakosságnak aligha volt hiányérzete, az esetleges idegenforgalmi bevételek kiesése sem rendítette meg a vendéglátóegységek kasszáját. Kapott a Vár sok más rendezvényt ezen a hétvégén, kérdés, hogy a polgárok minden szempontból jobban jártak-e, mint az elmúlt három évben. A neonácik alakzatban történő „díszszemléje” valóban nem túl épületes látvány, érthető, ha valós vagy irracionális rettegést kelt sokakban, nem kellenek ahhoz konkrét és megélt emlékek, hogy a fekete egyenruhák láttán, az aszfalton döngő bakancsok hallatán megrémüljön a békés járókelő. A hatályos jogszabályok alapján nem lehet megakadályozni az ilyen összejöveteleket, ám a civil szervezeteknek mégis voltak törvényes eszközeik, hogy a neonáci csoportokat távoltartsák a Vártól. Jó előre területfoglalási engedélyt kértek minden lehetséges várbéli helyszínre, így a Waffen SS-emléktúra résztvevői legfeljebb csak magánemberként lehettek jelen a megemlékezéseken. Az emlékhelyek lefoglalása a demokrácia játékszabályainak megfelelő eljárás, senki semmi kifogásolnivalót nem találhat benne. Ahogyan azért sem szólhatna senki, ha tréfás kedvű neonácik jövőre jó előre lefoglalnák a Szabadság téri emlékmű környékét, hogy ott ünnepeljenek. (Távol álljon tőlünk, hogy tippeket adjunk.)Szombaton délelőtt a Pro Libertate Alapítvány több más szervezettel és a honvédséggel közösen tartott megemlékezést. Nem a főváros „felszabadításának”, nem is megszállásának szólt az ünnepség, hanem a budapesti harcokban elesett hősök emlékének. Nemzetiségtől függetlenül járt a csöndes fohász és főhajtás a magyar, az orosz, a román, a német, a bolgár, az angol, az amerikai katonáknak, akik itt áldozták életüket, abban a hitben, hogy a szabadságért. Felemelő, szép megemlékezés volt, a sokat emlegetett megbékélést az ilyen rendezvények szolgálják.Szombat délutántól vasárnap estig különböző baloldali és antifasiszta szervezetek vették át a terepet. Esetükben nem a megemlékezésen volt a hangsúly, ők aktualizáltak. A Fiatal Baloldal transzparenseket lobogtatott, harsányan szónokolt a kirekesztés, a gyűlölködés, a rasszizmus ellen. (Miközben kirekesztik, engesztelhetetlenül gyűlölik, a nem balos-liberális fajtát.) A baloldali fiatalság nem kelt félelmet. Infantilis módon ricsajoznak, nagy komolyan idétlenkednek, egyáltalán nem félelmetesek, inkább elszomorítják az embert. Valóban Budapest 55 évvel ezelőtti ostroma, a negyedmillió áldozat adná a méltó alkalmat, hogy Haider és a MIÉP ellen demonstráljanak? Ilyesmire Schmuck Andor születésnapja a megfelelő időpont, ott a tóbiási és a tamásgáspári eszmei szárnyalások pont a helyükön vannak.A végén a Fiatal Baloldal is végigslattyogott a Vár utcáin, nem katonai alakzatban, nem lépést tartva, hanem színes összevisszaságban, miként az „felszabadult” ifjakhoz illik.