Gyermekégés: általában gondatlanság az oka

Síró gyermekek, értük aggódó, rettegő szülők, percnyi pihenés nélkül rohangáló orvosok, nővérek – egy átlagos hétköznap a fővárosi Szent János Kórház gyermeksebészeti osztályán és égési részlegén. Az itt kezelt gyermekek keserű leckét kaptak az élettől a tűzről és a gyúlékony anyagokról. Még ha elfelejthetnék is azt az érzést, mikor a lángok beléjük martak, a sokszor egész életükben megmaradó hegek mindig emlékeztetik őket a szerencsétlenségre.A gyermeksebészeti osztály és égési részleg a tizedik születésnapját ünnepelte január 15-én. Az 1957-ben szervezett gyermeksebészet hatévi működés után megszűnt a János-kórházban, és az István-kórházba helyezték át. Huszonhét éven át nem volt gyermeksebészet ezen a helyen. A tíz éve újra létrehozott osztály most Buda és környéke egyetlen gyermeksebészete.- Pontosan két hete vonultam nyugdíjba, és ennek már csak azért is örülök, mert végre igazán a szakmával foglalkozhatok, s nem azzal kell törődnöm, hogyan oldjam meg az osztály működését feleannyi összegből, mint néhány évvel ezelőtt, persze ugyanannyi munkával – mondja lapunknak Baksa József, az osztály nyugalmazott vezető főorvosa. A tíz év eredménye: egy szervezett, jól működő égési részleg, húszezer kezelt és tizennégyezer műtött gyermek. Ebből tíz égett gyermek és tizenöt beteg újszülött életéért hiába harcoltak az orvosok.Baksa főorvos negyven évig azon dolgozott, hogy olyan komplex kezelési programot hozzon létre, amely nemcsak kórházi gyógyításból áll, hanem a megelőzést és a kórházon túli (posthospitalis) kezelést is magában foglalja.- Száz megégett gyermekből nyolcvan-kilencven esetben a szülő gondatlansága okozza a bajt – mondja a főorvos. – Számtalanszor elmondtam már a legkülönfélébb fórumokon, mennyire fontos, hogy a szülő ne engedje a konyhában ücsörögni a gyereket, mert ha megszokja, hogy bátran rátenyerelhet a tűzhelyre, akkor is rá fog tenyerelni, ha az éppen forró, s az anyuka nem veszi észre idejében. Olyan apró dolgokra is oda kell figyelni, hogy például a gyermekkádba előbb a hideg vizet öntsük, azután a forró vizet, mert nemegyszer előfordult, hogy a kicsi belemászott a forró vízbe, amíg az anyuka a másik fazékban a hideget hozta. Ilyen apróságok az okai legtöbbször azoknak a baleseteknek, amelyeknek a gyermek egy életen át magán viseli a nyomait – sorolja a főorvos. Ezek még a szerencsésebb esetek ahhoz képest, amikor a gyermek a konnektorba dugdossa fém kisautójának alkatrészeit, és megüti az áram. A főorvos munkájának mégis megvan az eredménye: az ilyen jellegű balesetek jelentősen csökkentek az utóbbi években.Gáborka, a szakmai sikerA nyugalmazott főorvos legnagyobb szakmai sikereként Gáborka esetét könyveli el. A kisfiú 1992-ben hatalmas rosszindulatú daganattal a hasában született. Világrajövetele után három nappal csonkolni kellett a gyomrát, ami egyedi eset Baksa főorvos pályafutásában. Nyolc hónap sem telt el, s már újra műteni kellett a kicsit: áttétes daganattal a májában vitték vissza hozzá. Egyéves korában a jobb heréjét kellett eltávolítani, szintén rosszindulatú daganat miatt. A beavatkozásnak és a citosztatikus kezeléseknek köszönhetően Gáborka ma már teljesen egészséges. Iskolába jár, értelme és teste pontosan olyan fejlett, mint az egészségesen született gyermekeké.Az égett gyermekeknél más a helyzet: nem csupán néhány vágás, hanem sokszor visszataszító sebek, fájdalmas, néhol kóros hegek emlékeztetik őket a tragikus játékra. Gyógyításuk a kórházból való hazautazással nem ér véget: pszichopedagógusok, orvosok, egészségügyi szociológusok segítségére szorulnak, hogy látható, csúnya sebeikkel együtt el tudják fogadni önmagukat, s be tudjanak illeszkedni. Az úgynevezett fiziológiás hegeket rekonstrukciós plasztikai beavatkozással – később esztétikai plasztikai műtéttel is – el lehet távolítani, ha csak a felső hámréteg sérült meg. Mélyebb sebek, ha az irha szövete is roncsolódott, sosem tüntethetők el nyomtalanul. Még roszszabb a helyzet, ha patológiás hegről van szó: sok esetben a heg begyullad, újabb és újabb operációra szorul a kis beteg. A főorvos egy tinilányt vesz kezelésbe hamarosan, aki felsőtestén égett meg. A csúnya sebeket plasztikai műtéttel próbálja eltüntetni. Tapasztalata szerint valamivel kevesebb a gond, ha az égett vagy más baleset miatt műtétre szoruló beteg még csecsemő: ők sem elhanyagolhatók a pszichológiai utógondozás szempontjából, ám a kisgyermekekkel, akik már jobban érzékelik, mi is történt velük, még óvatosabban kell bánni. Különösen oda kell figyelni a tinédzserekre, akik a párválasztás idejéhez közeledve talán a legroszszabbul viselik, hogy nem néznek ki többé úgy, mint a baleset előtt.A pszichikai utógondozásban sok segítséget jelent a főorvos által létrehozott Égési Klub és Tábor. Évente mintegy harminc gyermeket nyaraltatnak Gánton, amihez korábban az Országos Egészségbiztosítási Pénztár is hozzájárult anyagilag. Most többek között az állampolgárok adójának egy százaléka jelenti az anyagi bázist az Égett Gyermekek Javára alapítványon keresztül. A táborban nemcsak nyaralnak a gyermekek: nagy hangsúlyt fektet a főorvos a rehabilitációra. A táborokban pszichológusok foglalkoznak a gyerekekkel korcsoportonként, s találkoznak egymással a szülők is, hogy kicseréljék tapasztalataikat. Baksa főorvos szerint a szülőknek legalább akkora szükségük van a pszichikai utógondozásra, mint gyermekeiknek: sosem tudják megbocsátani maguknak, hogy szemük fényét nem tudták megóvni a balesettől.- Mami, haza akarok menni! – a keserves sírás a kórterem sarkából jön. Az egyik salgótarjáni kisfiú fekszik ott, akinek tragédiájáról nemrég hallhatott az ország. A kicsi testvérével együtt ragasztókkal játszadozott, a gyúlékony anyag gőze belobbant. A két gyermek súlyosan megégett. A síró kisfiú teljesen bebugyolált fejjel fekszik ágyában, a pszichológus hiába is próbálja vigasztalni.A fiatal nővérke csóválja a fejét. Mindig megviseli, ha egy öszszeégett gyermeket hoznak be az osztályra – mondja lapunknak. A látvány mindenképpen megrendítő, de neki automatikusan eszébe jut két kicsi gyermeke. Bele is őrülne, ha velük történne ugyanez. Minden egyes kis beteg látványához négy-öt nap elteltével szokik csak hozzá. A gyerekek igen nehezen viselik a fájdalmakat, a legapróbbak egyfolytában sírnak, a nagyobbacskák ugyanazt hajtogatják, amit a salgótarjáni kisfiú. Az ő esetében persze szó sem lehet hazamenetelről: több műtét vár még rá, egyrészt közvetlenül a gyógyulásáért, másrészt azért, hogy valamelyest helyre lehessen hozni az arcát. Miután a feje teljesen összeégett, valószínűleg évek múlva is szükség lesz majd beavatkozásra. A gyerekeknél nehezebben csak a szülők élik meg az ilyen eseteket, akik az aggodalomtól és a lelkiismeret-furdalástól őrjöngve jönnek gyermekükhöz a kórterembe. Szinte nem akad olyan szülő, akit alaposan be ne kellene nyugtatózni ahhoz, hogy túltegye magát az első sokkon.Szerencsés szerencsétlenségA tizenkét éves Orbán Attila bal lábán szinte az összes lábujját elveszítette. Ő nem a tűzzel játszott: a villamossíneken rohant át óvatlanul. Az egyik villamos elől éppcsak sikerült elugrania – egyenesen a másik irányból száguldó villamos oldalának. Homlokán hatalmas zúzott seb emlékeztet a találkozásra, lábujjait szétroncsolta a villamos, már nem lehetett megmenteni. Hihetetlen szerencséje van: ha egy másodperccel hamarabb ér a sínre, többé nem lenne szüksége semmiféle kezelésre. A barátságos kisfiú fizikai erejénél csak lelkiereje nagyobb: mostanra aránylag megbékélt helyzetével, s kétszeres szorgalommal tanul, hogy utolérje osztálytársait, ne kelljen évet ismételnie a lemaradás miatt. Nagyapja saját csonkolt kisujját mutatja neki: ilyenek lesznek a lábujjaid, de legalább tudsz majd járni. Így könnyebben tervezheti jövőjét a kicsi. Fájdalommal vegyes büszkeséggel néz most a nagyapa unokájára, aki sok felnőttet megszégyenítő türelemmel viseli fájdalmait, s már tudatosan tervezi lábujjak nélküli jövőjét. A legnagyobb esélye neki és a hasonló lelkierejű gyermekeknek van a testi-lelki gyógyulásra.