Serdülőkorom egyik legnagyobb traumáját okozta a Kádár-rendszer lagymatag diktatúrája azzal, hogy a KGB kifinomult, agymosó módszereivel állította elém példaképül a különféle forradalmárokat, lázadókat, kőkemény diktatúrák ellen küzdőket, miközben azonnal és drasztikusan elfojtotta a legcsekélyebb próbálkozásaimat is, ha véletlenül a gyakorlatban is követni akartam példaképeimet. Korosztályom világában Ságvári Endre, Che Guevara, Salvador Allende és Fidel Castro már-már apáink helyét is veszélyeztette a családi hierarchiában, Leninről és az ifjú Marxról nem is beszélve. De sosem felejtem középiskolai osztályfőnököm arcát, amikor barátaimmal bejelentettük, szerintünk a KISZ úgy sz..., ahogy van, csinálunk az iskolában egy igazi, forradalmi ifjúsági szervezetet. Börtön talán nem járt volna már senkinek ezért (hetvenes évek vége), de az igazgató széke valószínűleg beleremegett volna, ha nincs észnél a mi Kati nénink, és nem hülyéz le azon nyomban mindannyiunkat, elvéve kedvünket örökre a forradalmiságtól. (Pedig velünk értett egyet, tudom.)Mindez azért jutott eszembe, mert az egyik kedves olvasónk, Regős Sándor Miskolcról, eljuttatott szerkesztőségünkbe egy újságkivágást. Az Észak-Magyarország című lap Legyetek rebellisek, lázadjatok! címmel adott hírt február 12-én a Fiatal Baloldal Borsod megyei szervezetének megalakulásáról. Szabó György, az MSZP megyei elnöke tanácsolta a címben található életprogramot a szárnyaikat bontogató ifjú balosoknak, akiket testvéreinek is nevezett. Regős Sándor levelében föltette a kérdést: legközelebb az áll majd az újságban, hogy ragadjatok fegyvert, és lőjetek? Hiszen az MSZP politikai gólemjei bármire képesek lennének, hogy elveszített hatalmukat visszaszerezzék.Ugyanakkor felvet néhány elméletibb kérdést is az idézett felszólítás. Vajon ki és mi ellen szól a buzdítás? Meddig terjedjen az ifjonti rebellió, hol a bal vasököl kilengéseinek határa? Gyanítom, hogy Szabó Györgyöt az infarktus kerülgetné, ha „testvérei” becsörtetnének a megyei szocialista pártirodára, szétvernék a berendezést, majd közölnék: „Gyuri, menned kell, a párt sürgős, forradalmi átalakulásra szorul, most mi jövünk!” Nem erre gondolt tehát, amikor serkentőporát az ifjak tágra nyílt szemébe hintette. Ahogy visszaemlékszem a KISZ-táborok szemináriumaira, baloldali recept szerint lázadni mindig a fenálló rend, az éppen aktuális hatalom ellen kell, feltéve, ha az nem baloldali hatalom éppen. Mert akkor jobb kussolni. Az ifjaknak tehát a jelenlegi koalí-ciót kell forradalmi hevületük tárgyává tenni, és addig csépelni kivont karddal, békésnek álcázott várbéli tüntetéssel, kiterjedt mozgalmi munkával, amíg csak élet van benne. S ha a roham sikerül, akkor reményeik szerint majd szépen visszaülnek az idősebb „testvérek” a hatalom székeibe, az ifjak pedig a jól végzett forradalom pírjával az arcukon benyújthatják a számlát. A fizetség nyilván nem marad el. Azok, akik most politikai zsákmányszerzéssel vádolják a kormányt (ha egy alkalmatlan embert el mer távolítani posztjáról), a sikeres lázítás következményeként az ifjú baltitánokat felemelnék a legjobb helyekre, hogy unalmas hivatali munka és jól fizetett tespedtség őrölje fel szüntelenül lázadni akaró energiákat. Mert akkor a lehető világok legjobbikát élnénk majd e kies hazában, ami ellen rebelliót szervezni a legnagyobb dőreség lenne. Amit egy öregedő ifjú balos betegség és lázálom esetén sem követne el.A forradalmár tehát nem vész el, csak átalakul, amióta világ a világ. Bár vannak tisztességesebb változatai is a fent leírtnál. Van, aki tanulás és tapasztalás útján tesz szert a huszonévesekénél higgadtabb gondolatokra. Esetleg átél egy rendszerváltozást, lehull szeméről a különböző keménységi fokozatú diktatúrák hályoga, és megvilágosodik. Befejezi forradalmi pályafutását, beáll a szerinte jó irányba araszoló sorok valamelyikébe, és megfontoltan segíti a haladást. Nyilván nem buzdítja hülyeségre, akik valamerre – jobbra vagy balra – kilógnak a sorból. Építeni akar, nem rombolni. Valamiért él, nem valami ellen. Az ilyen ember nem hoz létre gyűlölködő szervezeteket, nem fogalmaz ötvenes éveket idéző pártdolgozatokat, nem áll az élükre és nem mondja a biztatást remélőknek, hogy „lázadjatok”! Vajon miért nincs ilyen ember a Magyar Szocialista Pártban?
origo.hu
Autópályán cserélt kereket egy férfi Komáromban
