Indul a bakter

Mert indul. S persze nem a ház, hanem a bakter maga, úgy érzem, rövidesen, pedig nem akarok vészmadár lenni...Határponthoz érkezett tegnap az újkori demokrácia leghosszabb szerencsétlen-szörnyedelmes vasutassztrájkja. A számok nyelvén: hétfő reggelig 552 millió forintnyi kárt okozott a munkabeszüntetés, egyes számítások szerint ez átlagosan tízezer forintba kerül minden egyes magyar vasutasnak. Tegnap délutáni adatok szerint a MÁV-alkalmazottak 5 (!), azaz öt százaléka sztrájkol csupán, a nyolcvanezernek (körülbelül ennyi vasutas él e hazában) az öt százaléka az..., annyi, amennyi. Akinek van kedve, számolja ki. Ennyi ember bénítja meg napjainkban az országot. Ezek a tények. És a tények – mint tudjuk – makacs dolgok.És még egy, egy új, egy tegnapi tény. 2000 vasutas petíciót nyújtott be a szakszervezeteknek, ők már tudják, ez az ügy nem az ő ügyük. Ez a Gaskó-Márkus-Borsik belső hármas ügye. Ez már nem számszaki tény. Csak tény.És most számolni kellene. Nem könnyű dolog, hiszen az 552 millió forintot kellene összehozni a kétezer munkavállalóval, és osztani az öt százalékkal. Látszólag megoldhatatlan az egyenleg, mégis az az érzésem, hogy a békésszentandrási bakter tudja az eredményt...További színek: a MÁV évente másfél milliárd forintot költ a szakszervezetek finanszírozására. Három ilyen szervezet van, elvégre a jóból sosem elég... Három vezető, három titkárnő, három mobiltelefon, három autó... Csak liftes, kétszintes házból van egy, az kizárólag Gaskó Istvánnak jár, de ez nem fontos információ, tekintsük mellékes, lényegtelen körülménynek...De lépjünk túl a viccen, és lépjünk túl a számokon. Mert ez a történet már rég nem vicc, és már rég nem a számokról szól. Ez a történet vegytiszta politika, méghozzá annak is a legrútabb formája. Feltűnően hasonlít egy régi-régi akcióhoz, ami „taxissztrájk” néven vonult be újkori történelmünkbe. Akkoriban a regnáló kormány fel akarta emelni a benzin árát, válaszul a fuvarozók megbénították a fővárost, majd egy másik kormány jóval többel akarta emelni az üzemanyag árát, és... És akkor nem történt semmi. Furcsa egybeesések ezek! Hiába, így élünk mi Hunniában! Még a számok is viszonylagosak, ha bizonyos politikai erők úgy gondolják.A korábban említett egyenlegben amúgy is az a tétel a legfontosabb, ami nem szerepelt benne. Az a 95 százaléknyi becsületes vasutas, aki felvette a munkát, aki rájött, hogy száraz spongyából nem lehet vizet facsarni. Akik rájöttek, hogy ötven esztendő eszeveszett gazdálkodását nem lehet leverni a jelenlegi menedzsmenten. Akik nem akarnak a saját pénzükön új padlószőnyeget venni Gaskó úr házi liftjébe.Ezért volt a beszélő cím. Most, a sztrájk kilencedik napján az az érzésem: indul a bakterház. És a bakter. A blöff nem folytatható tovább.